Mindössze hat éve volt az Össz-szövetségi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára Sztálin 1928-ban. Ugyanebben az évben igen súlyos gabonaválságtól szenvedett a Szovjetunió. Ugyanis akkor jóval kisebb gabonatartalékok álltak rendelkezésre, mint korábban. Sok oka volt ennek, de az egyik legjelentősebb, hogy sok gazda (korabeli szakzsargonnal élve kulákok), kereskedők nem adták el gabonájukat az államnak, remélve, hogy piacon majd jobb árat kapnak érte. Az életrajzi fehér folt előtt egy hónappal rendezték meg a 25. Pártkongresszust, ahol az ország vidékpolitikájának megváltoztatását követelték és szóba kerültek a szabotáló parasztok is. Mindeközben növelni akarták az ipari befektetéseket. E célra a kulákok visszaszorítását és a hitelek elérhetőségét követelték a szegényparasztok számára. A javaslatot azonban nem támogatták, mert nemcsak a kulákokra, de a társadalom alacsonyabb rétegeire is hatottak volna. A gabonaválság azonban továbbra is nagy problémát jelentett, amit végül maga Sztálin vett kézbe. 1928 január 15-én útnak indult Szibériába, ahol minden egyes találkozóján meggyőzte a szibériai párttitkárokat, hogy az ő javaslata és módszere az egyetlen helyes megoldása a gabonaválságnak. A győzködésben nem kis szerepet játszott az indulás előtti harmadik napon elfogadott 101-es titkos parancs. Minden pártegységet és titkosrendőrségi osztályt köteleztek, hogy a tíz leggazdagabb háztartásból négyet válasszanak ki és vegyék el az összes gabonájukat, büntetésül.
Azokat pedig, akik nem voltak készek teljesíteni a parancsot, a 107-es jogszabálynak megfelelően kizárták a pártból és börtönbe csukták. A parancsokat pedig azonnal érvényesítették is, a gazdagabb parasztok közül pedig, aki tehette, elmenekült otthonából. Akinek nem sikerült, azt börtönbe zárták, vagy ott helyben megölték a titkosrendőrség emberei. Alig 11 hónappal az út után gyakorlatilag teljesen megszűnt a kulákság, majdnem két millió parasztot és családját deportálták, bebörtönözték, illetve kivégezték.
Elég valószínűnek tűnik, hogy Sztálin nem véletlenül választotta Szibériát – idézi Vlagyimir Siskint, a Novoszibirszki Állami Egyetem kutatóját a The Siberian Times. Feltételezhetően azért ment oda, hogy megnézze, mennyire képes kezelni a gabonaválságot és megmutassa szövetségeseinek és ellenségeinek egyaránt, hogy kell elvégezni a munkát. Sztálin arra is következtethetett, mekkora befolyása van a pártban. A szibériai út bebizonyította számára, hogy nemcsak névleges vezetője a pártnak, hanem igenis van elég ereje a személyes döntésekhez és véghezvinni a pártbizottság által nem támogatott akciókat. Az effajta önérzet pedig egy teljesen új perspektívát nyitott nemcsak Sztálin, de általában a Szovjetunió előtt is.