„Ki kell lépnünk a posztkolonialista periódusból. Szakítani kell a régi paternalista stílussal. Afrika sokkal gyorsabban fejlődik, mint Franciaország és a fekete kontinens kapcsolatai.” Ilyen és ehhez hasonló éles mondatokkal van tele a vaskos anyag, amely Afrika világpolitikai és világgazdasági helyzetét, valamint Franciaország és Afrika viszonyát elemzi. A szerzők radikálisan megreformálnák a francia intézményi struktúrát. Önálló fejlesztési minisztériumot hoznának létre, amely teljhatalommal irányítaná az afrikai kapcsolatokat. Emellett regionális nagyköveteket neveznének ki, például a maghreb országokba, a Száhel övezetbe. Meghagynák ugyanakkor a kétoldalú követségeket is. „Franciaország folyamatosan teret veszít. Ma Afrika első számú partnere Kína és a kínaiak falkában vadásznak” – olvasható jelentésben. Ez a megjegyzés a kínai pénzügyi erőre, az üzleti és a politikai offenzíva intenzitására vonatkozik. De a hagyományos szálakkal rendelkező Franciaország még az USA mögött is elmarad ma az Afrikával kiépítendő üzleti kapcsolatokban. Szakítani kell a hagyományos megközelítéssel, tudomásul kell vennünk a fejlődő, dinamikus Afrika új identitását, írják a szenátorok, akik egyedül a francia katonai szereppel elégedettek. Jelenleg nyolc fontos afrikai helyszínen vannak francia katonák, akik hozzájárulnak a stabilitás megteremtéséhez vagy fenntartásához, erre a katonai jelenlétre a jövőben is szükség lesz, olvasható a francia szenátus Afrikáról szóló jelentésében, amely végső konklúziójában leszögezi: Franciaország jövője nem kis részben az afrikai kapcsolatoktól függ.