Valódi szibériai életérzést sikerült átadniuk zenéjükkel. Jegor Letov a bandájával addig még ismeretlen zenét alkottak meg, melyekben kemény gitárszólók, üvöltött káromkodások és népzenei elemek szóltak a kétségbeesésről és az elszigetelődésről.A Grazsdanszkaja Oborona, röviden GrOb, azaz magyarul Polgári Védelem énekeseként Letov egy eléggé ellentmondásos figura. A szovjet időkben rövid időre pszichiátriába zárták, a rendszer összeomlása után szélsőséges politikai aktivista, de harcolt az ország kiárusítása ellen is, miközben egyre híresebb zenésszé vált. Idén lenne ötven éves, de 2008-ban, súlyos szívbetegségben meghalt.
Az énekes Omszkban, Nyugat-Szibériában született 1964-ben. Apja katona, édesanyja pedig nővér volt. Korábban Kazahsztánban éltek egy városban, amelynek környékén egészen az ötvenes évekig kísérleti nukleáris robbantásokat végeztek, így szülei komoly egészségügyi gondokkal küzdöttek. Letovnak gyerekként volt öröklött betegsége is emiatt.
“A szüleink nem gondolták, hogy sokáig élünk […] Minden évre úgy tekintettek, mintha az lenne az utolsó nekünk. Épp ezért nem szidtak minket, azt tehettük amit akarunk. Ez a fajta nevelés biztosan nagy hatással volt a lelki fejlődésére.” – idézte fel emlékeit az énekes testvére, Szergej a The Moscow Timesnak.
Hosszú munka nélkül eltöltött évek után az omszki gumigyárban kezdett el dolgozni, mint művész. Plakátokat tervezett és készített, főleg kommunista propagandaplakátokat, pedig egyáltalán nem akarta a Szovjetuniót segíteni a fényes jövőbe vezető rögös úton.
Művészi énének ez nem volt kielégítő, így elkezdett dalokat írni és megalkották a Peszov együttest, ami hamarosan felvette a GrOb nevet, ami oroszul koporsót jelent. “Tanultam filozófiát, sokat hallgattam zenét és minden filmet megnéztem, mindent tudni akartam […] de a kreativitás akkor kezdődik, amikor nem tudsz meg mindent azokból a forrásokból, ami körülötted van. Olyan zenét akartam hallgatni, ami nem létezett akkor, így nekem kellett megteremteni.” -emlékezett vissza később Letov. Ez a zene viszont durva volt, nem finom és kimért, ugyanis képmutatás lett volna egy olyan helyen, mint Omszk ilyet írni.
Szövegeik szovjet-ellenesek voltak, így nem volt esély a nyilvánosságra, csak titokban, kis lakásokban játszhattak, de a KGB figyelmét így is felkeltették. 1985-ben koholt vádakkal Kazahsztánba küldték katonai szolgálatra az egyik bandatagot, míg Letovot, aki öngyilkossággal fenyegetőzött, pszichiátriába zárták, ahol gyógyszeres kezelést kapott. Innen édesanyja és a fivére segítségével került ki.
1987 májusában és júniusában őrült tempóban alkotott: kiírta magából a megvetést és a gyűlöletet a rendszer iránt, ennek terméke öt album lett. A GrOb legjobb dalai ekkor születtek. A peresztrojka előrehaladtával azonban az év végére már szabadon koncertezhettek is.
A rendszer bukása után az országot kirabló politikusok elleni dühe tombolt benne és radikális nacionalistává vált. Eduard Limonov és Alekszandr Dugin baráti társaságába is tartozott, akik az orosz nacionalizmus legfőbb figurái. “Nacionalista vagyok, igen, egy szovjet nacionalista.” – mondta magáról egy 1994-es interjúban Letov, aki igazi punkként mindig a fennálló rendszer ellen lázadt.