A “Levelek a papától” című kiállítás kifejezetten azokat a leveleket, képeslapokat mutatja be, melyeket az elítéltek családjaiknak írtak a különböző táborokban. Nem feltétlenül kell azonban elolvasni őket, már maga a megjelenésük is sokkoló: a rossz minőségű lapokon parányi betűvel, a jobb helykihasználás miatt hosszú leveleket írtak, rajzokat készítettek, de a látványba sokszor belerondít a “cenzúrázva” pecsét hatalmas lenyomata.
Az egyik megrendítő levelet Alekszej Vangengeim írta lányának. A meteorológus tudóst azért küldték táborba, mert “téves adatokkal kárt akart okozni a szovjet mezőgazdaságnak”. “Akármerre nézek minden szürke, gyászos és reménytelen […] a szeretteim, az otthonom az, ami mintegy csillag, beragyogja a rám váró utat.” -idézi a Szabad Európa Rádió (RFE) Vangengeimet. Három évnyi raboskodás után, 1937-ben végezték ki a professzort. Másokhoz hasonlóan, ő is a családjának és főleg a gyermekeinek írt a szenvedés éveiben. Ella lánya rajzokban ismerhette meg azokat az állatokat, melyeket apja az arktiszi Szolovszkij táborban látott, sőt szójátékokat és logikai feladványokat is kapott édesapjától. Ellából később biológus, pontosabban mamut-szakértő lett.
Az 1938-ban letartóztatott Nyikolav Klavintól viszonylag kevés levél maradt fenn. Legérdekesebb azonban egy képeslap, melyre meglepő szépséggel rajzolta le Piroskát vagy éppen a három kismalacot. Mindezt olyan körülmények közt, ami az 1943-ban bekövetkezett éhhalálát okozta.
Marta Alekszej apja, Borisz könyveit, rajzait és leveleit hozta el a kiállításra. Ő szabályos nyomozást végzett az apja után, akit szinte nem is ismert, olyan sokat volt táborban és száműzetésben. Végül már ötvenévesen bukkant rá a hagyatékára Magadánban és a megtalált irományait, az édesanyja leveleivel együtt elhozta ide. “Mindig csak arról írsz, milyen drága az élelmiszer, de írhatnál egyszer a gyerekekről is. […] Csókold meg Martát és mond meg neki, hogy Boba mindig csak rá gondol.” – írta Borisz a feleségének.