Öt és fél hónap után első tíz napos szabadságát töltötte Mikael Skillt, amikor mikrofon végre kapta Alekszej Perkin, ukrán újságíró. Az Azov önkéntes zászlóalj felderítő orvlövésze akkor figyelt fel komolyabban az ukrajnai eseményekre, amikor a kijevi tüntetések halálos áldozatairól indultak meg a hírek. Elhatározta, tennie kell valamit és miután négy nap alatt mindent feladott Svédországban, Ukrajnába utazott.
Először olyan fiatalokkal találkozott, akik a Szvobodával (ukrán neonáci párt) működtek együtt. Ők eredetileg a korrupció ellen küzdöttek és később taktikai kiképzést kaptak Skillttől, aki évekig szolgált a Svéd Hadseregben és a Nemzeti Gárdában. Ekkor már kezdett komolyabbra fordulni a helyzet Kelet-Ukrajnában.
A helyszínre, pontosabban Poltavába érkezve döntött úgy, csatlakozik a katonákhoz. Svéd állampolgársága azonban problémát jelentett, mivel a törvények szerint külföldi nem harcolhat. Ekkor hallott az Azov önkéntes zászlóaljról és miután mindenről megegyeztek, felvették maguk közé májusban.
A zászlóalj pszichikailag ugyan nagyon felkészült volt, de katonailag egyáltalán nem. Másfél hónapig gyakorlatoztak, majd Mariupol környékén inkább rendőri akciókban vettek részt az ukrán erők oldalán. A konkrét harcokhoz csak később csatlakoztak. Hogy elképzeljük, milyen is egy katona szemszögéből az ukrán háború: Skillt szerint tíz nap a fronton olyan, mintha egy hónapig folyamatosan éjjel-nappal dolgoznánk.
Az Azov zászlóalj ugyan szorosan együtt működik az ukrán hadsereggel, de a maga módján. Ez azt jelenti, ha az ukrán parancsnokok azt mondják az önkénteseknek, foglaljátok el ezt a várost; ők erre azt válaszolják: „Ok, meglesz, de a saját módszereinkkel csináljuk.” Ez a fajta együttműködés eddig még mindig eredményes volt.
Az ukrán erők felkészültségével kapcsolatban Skillt hangsúlyozta, sokan közülük csak tartalékosok. A körülbelül egy hónapos kiképzést szorgalmasan csinálják végig, mert hiszen máskülönben meghalnának. Az ellenséggel eddig körülbelül 7-8 különböző helyen harcolt, némelyik keményebb volt, mint mások. Mariupolnál például csak néhány, ukránul dolbojobbal (faszfej) találkoztak, akik szinte teljesen ész nélkül harcoltak. A következő helyen, Marinivkában már érzékeltek némi hadi taktikát, majd kiderült, hogy az ellenség főleg volt berkutosokból (Berkut: korábban működött ukrajnai belügyi alakulat) állt. Novoazovszknál kozákokkal is találkoztak, de a további tapasztalatai alapján állítja, nem mással, mint az Orosz Hadsereggel állnak szemben. Becslése szerint egy-egy akciójuk során átlagosan 80 áldozatot szednek.
Skillt egyelőre értelmetlennek tartja visszatérni Svédországba. Elszántságát a fejére kitűzött vérdíjhoz fűződő kapcsolata is mutatja. Amikor korábban megtudta, hogy az oroszok 10.000-et adnának érte, mérges lett. Aztán amikor kiderült, hogy valójában egy millióról van szó, akkor azt mondta: „Ezek szerint elég jó munkát végzek.”
A svéd önkéntes szerint a győzelemhez modern taktikára volna szükség. Elavultnak tartja egy-egy ellenőrző pont elfoglalását további előnyomulás nélkül és a tüzérséget is másképp használná. A taktikán kívül az oktatást és a kiképzést szorgalmazná még, amit elsősorban nem a NATO-tól, hanem a grúzoktól venne át, mondván nekik van megfelelő tapasztalatuk.
Mikael Skillt az interjú legvégén a tágabb, politikai kontextusról is elmondta véleményét. Szerinte sem a NATO, sem Oroszország nem akarja igazán megvédeni Ukrajnát, valójában mindketten egyfajta ütköző zónaként látnák szívesen az országot.