Levágták a türkmén aranytojást tojó tyúkot

Adem Dohan története 1999-ben kezdődött, amikor megjelent a türkmén piacokon. Ebben az időben Szaparmurat Nijazov uralkodott a közép-ázsiai országban, aki Türkménbasiként pozícionálta magát. Dogan egy helyi társával tojásfarmot nyitott, amely hamarosan a legsikeresebb ilyen vállalkozás lett az országban. Ez nagyon fontos volt, hisz Türkmenisztán a tojás szükségletet a szomszédos Iránból igyekszik fedezni.
Ennek ellenére, ahelyett hogy egyfajta biztosítékaként tekintettek volna a vállalatra, Nijazov nemzeti megaláztatásnak könyvelte el a dolgot. A Bloomberg információi szerint az volt a problémája, hogy miért van szükség külföldire egy sikeres csirketelepnek.
A vállalkozás végét az jelentette, amikor a farm bérlete feletti rendelkezés a Mezőgazdasági Minisztériumtól a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá került. Az IAReporter tájékoztatása szerint a katonai vezetők a maffia által használt eszközöket vetettek be, hogy nyomást gyakoroljanak az üzemeltetőkön. Először a profitból akarták kivenni a részüket, majd az egész farm tulajdonjogát meg akarták szerezni.
Nijazov apparátusa 2006-ban kezdte meg a kisajátítást, röviddel „Minden türkmén atyja” halála előtt. Végül a kormány az egész sikeres vállalkozás megsemmisítése mellett döntött, annak átvétele helyett. Bezárták a farmot, az eszközöket szétszerelték és lerombolták a helyét. Hamarosan a türkmén boltokból eltűnt Dogan utolsó tojása is.
A vállalkozó elmondása szerint mind a kisajátítás, mind pedig a per alatt is a kormány és különösen a Védelmi Minisztérium hajthatatlan maradt. A per alatt egyetlen türkmén tisztviselő sem tanúskodott. Még a német diplomáciai lépések sem segítettek. A német nagykövet, Hans Mondorf, azon kérésére, hogy tartsák be a kétoldali befektetésekről szóló megállapodásokat, tisztázzák a helyzetet és a kisajátítás jogi hátterét, csak durva válasz érkezett: „Nincs szükségünk jogi alapra, ez Türkmenisztán kormányának követelése.”
Ugyanakkor nem Dogané volt az egyetlen baromfitelep, amely megszenvedte a kormány ekkori viselkedését. Egy kiszivárgott amerikai diplomáciai sürgöny szerint egy helyi üzletember, Ahmet Csariev vállalkozása is öt hónapos kieséstől szenvedett a baromfi termékek importját korlátozó intézkedés miatt. Mivel nem lehetett Iránból tojást behozni az országba, a cégnek a csirkéit kötelező volt a hazai piacra bocsátani. Az intézkedés eredményeként a türkméneknek csak öreg és drága csirkékhez sikerült hozzájutniuk, mielőtt Csariev cége ismét engedélyt kapott, hogy titokban tojást importáljon.
Bár az ítélet megszületett, Dogant nem valószínű, hogy hamarosan kifizeti Türkmenisztán, amelyet az egyik legelzártabb és átláthatatlanabb kormány vezet.