Miközben a héten a skót népszavazást figyelte feszülten a világ, sokan az igenek győzelme esetén elinduló spanyolországi és belgiumi borulást emlegették. Azonban Oroszországnak is megvannak a maga kvázi szeparatista mozgalmai.Nem csak Csecsenföldre, vagy Tatárföldre kell gondolnunk az oroszországi önállósodási törekvések esetében. Igaz, hogy a föderációban a tagköztársaságoknak, autonóm területeknek és városoknak különböző mértékű önállóságuk van, de ezek csak elméletben egyenlőek egymással.
A nyelvi-kulturális sokszínűségű országban a történelmi köztársaságoknak nagyobb szabadságuk van, mint egyéb entitásoknak. Legfontosabb talán a saját nyelvük használatára való joguk, saját törvényhozás és sajátságos intézményrendszerek. A történelem folyamán azonban ezek az területek is jelentkeztek nagyobb önállósodási törekvésekkel. A The Moscow Times készített a legfontosabb példákról egy kis összeállítást.
Az Uráli Köztársaság
Az 1993-as kaotikus évben a Szverdlovszki terület kormányzója egyoldalúan kikiáltotta az un. Uráli Köztársaságot, mellyel nagyobb jogokat akart biztosítani a régiónak. Céljuk nem az elszakadás volt, sokkal inkább a területükön lévő bányák és nehézipari létesítmények feletti irányítás megszerzése. Jelcin azonban rövid idő alatt rendet tett és feloszlatta a helyi törvényhozást, a kormányzót pedig menesztette.
A Szibériai Regionalista Mozgalom
Egészen a 19. század elejétől kezdve jelentkeztek a távoli Szibéria területein önállósodó régiók, de hosszú távon egyik sem ért el különösebb sikert, mára pedig szinte el is tűntek az ilyen hangok. Artyom Loszkutov aktivista azonban kisebb tüntetésekkel, utcai performanszokkal kívánja felhívni a figyelmet Moszkva helytelennek ítélt politikájára a távoli régiókkal kapcsolatban. Ő például a tagköztársaságok szintjére emelné a szibériai területek jogállását, melyre egy felvonulást is szervezett. Ezt azonban a központi hatalom megtiltotta, sőt a média különböző csatornái sem tudósíthattak róla.
Ingria küzdelme a bolsevik hatalom ellen
A finnek lakta Ingria az ország észak-nyugati részén, a Ladoga-tó környékén található. Az 1917-es forradalmat követően közel félmillióan írták alá a terület nagyobb autonómiáját követelő petíciót, de megjelentek az önállósodást is felvető hangok.
A bolsevikok kezdetben ígéretet tettek az autonómia biztosítására, de hamar letettek erről. Ezért 1919-re helyi fegyveres alakulatok és a Vörös hadsereg között komoly harcok bontakoztak ki, de 1920-ban egy rövid időre sikerült kikiáltaniuk függetlenségüket. Végül 1928-ban hoztak létre egy nemzeti alapon körülhatárolt Ingria kerületet, amit azonban 1938-ban megszüntettek és tisztogatásba kezdtek a helyi lakosság körében. Ennek és a második világháborúnak köszönhetően sokan menekültek Európa más országaiba, elsődlegesen persze Finnországba.
Bár ma is él a területen egy jelentős ingriai népesség, azonban jogállásuk és kisebbségi létük sincs elismerve, tehát védelmet sem élveznek.