Vidd vissza a törött játékot! – Siralmas a fogyatékos gyerekek gondozása Oroszországban

A jelentést a Szabad Európa Rádió szemlézte. Az összefoglalóban két anyát szólítanak meg és az ő sorsukon keresztül mutatják be a súlyos gondokat. Anasztázia Daunisz gyermekénél Down-szindrómát diagnosztizáltak az orvosok. A problémák pedig már a diagnózis közlésénél elkezdődtek. „Egy törött játékhoz hasonlították, amit visszaviszel az üzletbe.”– mondta az anya. Az orvosok meggyőzték Dauniszt, hogy sosem lesz képes megfelelő ellátást és gondoskodást nyújtani Dasa nevű lányának, ezért a kórházban hagyta.
Ljudmila Kirillova 2006-ban adott életet lányának, akinél kromoszóma-rendellenességet állapítottak meg, és aki az orvosok szerint: „[…] legjobb esetben is 36 éves lesz, mire annyit képes mondani, hogy mama.”
A jogvédő szervezet jelentése 30 százalékra becsüli azoknak a fogyatékossággal élő orosz gyermekeknek az arányát, akiket elvesznek szüleiktől és árvaházakban gondoznak, általában rettenetes körülmények között. Arról is beszámolnak, hogy az orvosok és egyéb ellátásban dolgozók gyakran próbálják lebeszélni a családokat a gyermekekkel való kapcsolattartásról, mert szerintük ez a fajta figyelem elrontja őket.
Az Andrea Mazzarino által készített jelentés szerint ezeket a gyermekeket az orvosok hibásnak állítják be, és arról próbálják meggyőzni a szülőket, hogy nincs lehetőségük a fejlődésre, illetve a szülőknek nincsenek meg az eszközeik a gondozásukra.
Bár Mazzarino elismeri, hogy a kormány próbál javítani a helyzeten, például a gyermekek jogaival foglalkozó 2012-2017-es stratégia kifejlesztésével, de ennél sokkal többre volna szükség. Azt javasolják a jelentésben, hogy csökkentsék az intézetben élő gyermekek számát, fejlesszenek az indokolatlan intézménybehelyezést megakadályozó hosszú távú programot. Ezenkívül zéró toleranciát hirdet a gyermekek bántalmazásával szemben, valamint szükségesnek tartja az ezen intézményekben dolgozók fejlesztését, tanítását és támogatását is.
A jelentés elkészítéséhez 200 interjút készítettek gyerekekkel, családokkal, ügyvédekkel és árvaházi alkalmazottakkal, valamint 10 árvaházban is látogatást tettek.
A jogszervezet megfigyelései szerint a tízből nyolc intézményben rengeteg gyermek, kortól függetlenül, kiságyakba volt zárva egész héten, napi 24 órán keresztül úgynevezett elfekvő szobákban. Az alkalmazottak ezt azzal indokolták – függetlenül attól, hogy pontosan milyen problémája volt a gyerekeknek – hogy fertőzőek, vagy nagyon rossz az egészségi állapotuk, valamint hogy: „a gyermekek nem értenek semmit, ezért semmi előnyük nem származik abból, ha kimennek, vagy órára járnak.” A „rosszul” viselkedőkre verés, nyugtató injekció és pszichiátriai kezelés vár.
Mindez ráadásul annak ellenére történik meg, hogy az árvaházakban lakók nagy részének van legalább egy élő szülője. „Ezek a gyermekek nem árvák. Élhetnének együtt a családjukkal. Minél hamarabb kerülnek ki az intézetből, annál jobb esélyük van a normális fejlődésre.” – mondja Mazzarino. Ezt bizonyítja Daunisz esete is, aki végül hazavitte lányát. Kirillova is visszaszerezte lánya felügyeleti jogát 16 hónapos korában. Most 8 éves, olvasni és írni tanul. „A számolás nehezebb,” mondja az anyja, „de dolgozunk rajta. Én bízom benne.”