A Szabad Európa Rádió cikkében hat olyan bátor embert mutat be, akik ki mernek állni és tiltakozni. Az internetes oldal mindegyikükkel készített hosszabb interjút is orosz nyelven.
A fizikus
Mihail Laskevicset, a csernogolovkai Elméleti Fizika Intézet kutatóját, augusztusban vették őrizetbe, miután Moszkva utcáján tartott egy transzparenst egyik oldalán a „Miért egy dühöngő idióta vezeti az országunkat” felirattal. A másik oldalon pedig a „Nem a te háborúd, de a te gyermeked fog benne meghalni!” mondat volt olvasható.
Laskevics azért utasítja el a háborút, mert meglátása szerint egyértelműen Oroszország az agresszív fél a konfliktusban.
A meleg-jogi aktivista
Natalia Tsimbalova alapító tagja egy szentpétervári civil szervezetnek, melyben heteroszexuálisok küzdenek az LMBT közösségek jogaiért (St. Petersburg’s Straight Alliance). Őt augusztus 24-én, az ukrán függetlenség napján, érte atrocitás, mert a következő feliratot tartotta a kezében: „Pétervár gratulációját küldi Ukrajnának a Függetlenség Napján.” Tsimbalova azóta Spanyolországba menekült az őt érő folyamatos támadások miatt.
Elmondása szerint most ugyanaz a propaganda és mechanizmus lépett életbe Ukrajna ellen, mint nemrégen az LMBT közösségek ellen. Szerinte olyan általánosítások és vádak érték akkor őket és most Ukrajnát, amiknek semmi közük a valósághoz.
Az afganisztáni veterán
Vlagyimir Barabanov a vezetője az Afganisztáni Veteránok Egyesülete Brjanszki csoportjánal. Ő és néhány társa szeptember ötödikén tartott demonstrációt és szeptember 13-ra tervezik a következőt.
Barabanov azt mondja azért tiltakoznak, mert emlékeznek, hogyan kezdődtek az afganisztáni események, és nem szeretnék, ha azok megismétlődnének. „Nekünk, az utolsó szovjet katonáknak, azt mondták, hogy az afganisztáni háború lesz az utolsó – hogy a veszteségeink és bajtársaink halála nem hiábavaló, hanem azért történtek, hogy többet ne legyen szükség ilyen háborúkra. Az a harc, ami jelenleg Ukrajnában zajlik értelmetlenné teszi azokat a veszteségeket.”
Szerinte a vezetők a társadalmi problémákról kívánják így elterelni a figyelmet, és ez igaz mind az orosz, mind pedig az ukrán vezetőkre is.
A geológus
Irina Jepifanovszkaja, 59 éves moszkvai nyugdíjas geológus, aki idejének nagy részében civil aktivistaként munkálkodik. Őt is letartóztatták, mert Moszkva központjában egy „Ne legyen háború Ukrajnával” feliratú kis papírt tartott.
Azt mondja a legtöbb ember nem foglalkozik vele, de a nyár óta egyre többen mennek oda hozzá és biztosítják támogatásukról.
Jepifanovszkaja azért áll ki, mert már nincs mit veszítenie és úgy gondolja, hogy világossá kell tenni Oroszország nem mehet harcba egy nemzet ellen, amely ilyen közel áll hozzá.
A rendező
Vlagyimir Mirzojev film-, és színházrendező is aláírta azt a nemrégiben a Novaja Gazetában megjelent nyílt levelet, amely az ukrajnai háború ellen tiltakozott és az ellen, hogy Oroszország elzárja magát a világtól, valamint a totalitárius rendszer visszaállítása ellen is szót emeltek benne.
Szerinte a társadalom bipoláris zavarban szenved, ezért lehetséges a mániákus eufória és a hazafias pszichózis. Ennek pedig az a következménye, hogy nem megfelelő módon reagálnak alapvetően félelmet keltő eseményekre.
„Persze mondhatjuk, hogy az orosz emberek a tv propaganda áldozatai, de be kell vallani, hogy ma nem okoz nehézséget felmenni az internetre és utánanézni a tényeknek, összevetni az információkat.”
Az ügyvéd
Alekszandr Oszovcov a Nyílt Oroszország alapítvány feje, ingyenes jogi segítséget nyújt azoknak az orosz katonáknak, akik nem hajlandóak részt venni az ukrajnai katonai megmozdulásokban. Szerinte egyértelműen háborús helyzetről kell beszélni, akkor is, ha a résztvevő felek még nem teljes erőbedobással harcolnak.
„Az Egyesült Államok sem volt jelen teljes hadi erejével Vietnamban vagy Irakban, mégse vitatta senki a ‘vietnami háború” kifejezés jogosságát. Háború volt, és itt is ugyanaz történik.” Oszovcov tisztában van vele, hogy az nem fogja megállítani a háborút, ha néhány katona nem hajlandó részt venni a harcokban. Amihez viszont joguk van, és segít nekik, hogy ne kelljen ugyanazt a megtorlást elszenvedniük, mint azoknak a katonáknak, akik a csecsenföldi harcokban nem kívántak részt venni.
„Jelent pillanatban nem látok esélyt arra, hogy egy háború ellenes mozgalom meginduljon Oroszországban. Nem szeretnék így gondolkodni, de logikusan nem tudom elképzelni máshogy a helyzetet. Majd ha megérkezik a 200-as, majd a 300-as rakomány – halottak és sebesültek – akkor az emberek elkezdenek gondolkodni és rájönni, hogy aki normális nem akarhatja ezt a háborút.”