Kenyérkereső, prostituált, gyermek

Az eurasianet.org hírportálon megjelent esszéjében Paul Rimple a grúziai gyermekprostitúcióról és annak tágabb kontextusáról ír. Az egész világra jellemző probléma tünetei és okai gyakran hasonlóak, a rájuk adott válaszkíséretékben azonban már fedezhetünk fel különbségeket.
A tünetek:
• Kiskorúak munkába állása, akár veszélyes munkák végzése
• Koldulás, esetenként kényszerítés hatására
• Bűnelkövetés
• Prostitúció
Az okok:
• Szegénység
• Kilátástalanság
• Az iskolai rendszerből való kiszorulás
Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a Grúziában gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekről. A Save the Children becslése szerint a négy legnagyobb városban körülbelül 1.500 gyermek él az utcákon, de a World Vision szerint ez a szám inkább 2.500.
A kiskorúak elsősorban koldulással keresik meg a napi betevőt, melyre gyakran egy családtagjuk kényszeríti őket, mivel ez a család egyetlen bevételforrása. Ennek oka a magas munkanélküliségi ráta, amely 15 százalék körül mozog. Bár ez nem a régió legrosszabb eredménye (Örményországban ez a szám a 18 százalékot is meghaladja), de a jóléti programok szűkösek.
Ahogy azonban Rimple is írja a koldulás után csak rosszabb sors vár a gyermekekre, mivel ahogy öregednek elvesztik bájukat. Általában a fiúk a bűnözés, a lányok pedig a prostitúció rögös útjára kényszerülnek. A gyermekekkel foglalkozó szociális- és civil munkások arra panaszkodnak, hogy a rendőrség sem lép közbe.
A fő ok a társadalom és a kormány hozzáállásában keresendő. Nem merül fel témaként a társadalmi vitákban és a kormány sem foglalkozik vele. A cikk szerint a grúziai törvények egy kiskorú prostitúcióba vagy más szexuális perverzióba való bevonása 170 nap közmunkával, vagy maximum két évvel büntetendő. A szerző az Uniós gyakorlattal vonja párhuzamba ezt az intézkedést, mely szerint egy gyermek prostitúcióra való kényszerítése minimum 10 év szabadságvesztéssel sújtandó.
Az USA munkaügyi hivatalának áttekintéséből pedig az derül ki, hogy 2013-ban Azerbajdzsánban 10 évre ítéltek valakit egy gyermekmunkával összefüggő perben, míg Örményországban egy vádlottat 11, egy máikat 8 évre ítéltek 2012-ben. A következő évben pedig 10 évet szabtak ki koldulásra való kényszerítésért.
Rimple szerint a másik probléma, hogy egy 2013-as UNICEF kutatás szerint a társadalom nagyobb része felnőttnek tekinti a 18 éven aluliakat. Továbbá a legtöbben ezekre a problémákra úgy tekintenek, mint amit az egyénnek és a családnak kell megoldania, nem pedig a társadalomnak és a kormánynak.
Bár történtek előrelépések, de a megkérdezett szociális munkások szerint ezek kevesek. Több intézményre, emberre, pénzre és erőre van szükség. Ketevan Melikadze az UNICEF munkatársa szerint az a fő kérdés, miért kerülnek a gyermekek az utcára. „[Ha] nincsenek szomszédok, család és barátok, akik segíthetnének, akkor a gyermekek átesnek a szociális háló lyukain egyenesen az utcára.”