Elkészítette éves energetikai statisztikáját a British Petroleum. A tavalyi adatokon alapuló kimutatás szerint nem számoltak a Krím annektálása miatti szankciókkal az oroszok. Casey Michel, biskeki újságíró és egyben a Columbia Egyetem Harriman Intézetének diákja, a The Moscow Timesban Moszkva fokozatos elszigetelődéséről ír.
Bár tavaly 1,5 százalékkal nőtt az orosz energiahordozók értékesítése és még mindig Oroszország a világ legnagyobb gáz exportőre, tágabb értelemben már láthatóak az orosz problémák.
Az ukrán válságtól függetlenül a világ forrásai diverzifikációjára törekszik, ami úgy tűnik többé-kevésbé sikerül is. Az Egyesült Államok gyors növekedést ér el a cseppfolyósított gázzal, az Európai Unió pedig a palagázzal, a megújuló energiaforrásokkal és az észak-amerikai importtal.
Jogosan merül fel a gondolat, hogy mellettük ott van még Kína. Mivel ők 22,4 százalékos igényt jelentenek a világon, lesz ki megvásárolja az orosz gázt. A BP jelentése szerint azonban a szibériai források helyett inkább a közép-ázsiaiakat kívánja használni Peking. Tavalyi szükségleteinek 45 százalékát Türkmenisztán (25 milliárd köbméter), Üzbegisztán (2,9 milliárd köbméter) és Kazahsztán (0,1 milliárd köbméter) biztosította. Bár nemrégiben Moszkva és Peking aláírt egy 400 millió dolláros (38 milliárd köbméter) szerződést, viszont az jóval elmarad a 65 milliárdos, 2020-ig szóló türkmén megegyezés mögött.
Casey Michel szerint a kínai hatást nem veszik eléggé figyelembe sem az elemzők, sem az oroszok. Míg Moszkva európai piacai megtartásán fáradozott, addig Peking vezetékek építésébe és megszerzésébe fogott Közép-Ázsiában, amely terület hagyományosan orosz befolyás alá tartozott.
Ezzel egy időben a közép-ázsiai államok számára is egyre vonzóbb az erősödő gazdaságú Kína, mint Oroszország. Jó példa erre Türkmenisztán, amely fokozatosan bontja ki magát az orosz infrastrukturális és export befolyás alól, nyitva az esetleges transz-kaszpi és transz-anatóliai vezetékek felé is.
Bár a koreai piacok reménnyel tölthetik el az oroszokat, egy biztos: az ukrán válság miatt az európaiak még inkább keresik az alternatív, az orosz nyersanyagoktól függetlenítő megoldásokat. Így tehát Moszkva akaratlanul csúsztatta saját magát a perifériára, amiért csak önmagát hibáztathatja.