Különös vizsgálatot végzett a jekatyerinburgi E1 online hírügynökség, aminek tárgya nem más, mint a hölgyek feneke. A The Siberian Times ismertette, nem nagyon kutatták eddig a témát, inkább csak elfogadták a tényt: az Urálon túl élő nőknek rövidebbek a lábaik, így alacsonyabban van a fenekük is. Szakértők szerint ez nem meglepő, hiszen az említett területeken élők genetikai állománya eltér a nyugaton élőkétől, itt a finnugor népcsoportok dominálnak.
Vlagyimir Rizskin fizikoterapeuta szerint ezek a különbségek nem csak “külsőségekben” mutatkoznak meg, hiszen általában szervátültetésnél sem található megfelelő donor az ország keleti és nyugati területein élők között.
Nyikita Baranov divattervező szerint is könnyen észrevehető a megjelenésbeli különbség. “Én az “alacsony fenekű” hölgyeket “fenék típusúnak” nevezem. Ha a nő testét egy homokórához hasonlítjuk, akkor láthatjuk, hogy az ilyen hölgyeknél az alsó rész dominál.”
Anatolij Bagasev, az Észak fejlesztési problémái intézet igazgatója elmagyarázta, három típusba sorolják az emberi testet: 1: kicsi törzs és hosszú végtagok, 2: nagyobb törzs és rövidebb végtagok, 3: nincs különbség a felső és alsó test között. Eszerint az Urálon túl élők a 2-es és 3-as típus keveréke, amely a hanti, manszi, komi és török népek, illetve az ideérkező nyugatiak körülbelül 400 éves folyamatos kapcsolata során alakulhatott ki.
A genetikai jellemzőkhöz ugyanakkor nem csak az életmód, hanem a környezet, vagyis a szibériai klíma is egyértelműen hozzájárult. A rövid lábak ugyanis kisebb felületet, azaz kisebb mértékű hőveszteséget jelentenek, ez pedig a túlélés egyik alapfeltétele a hosszú telek során.