Állt a bál az orosz médiában, miután az ukrán külügyminiszter, Andrij Descsica obszcén jelzővel illette Putyint, miközben a kijevi orosz nagykövetséget megtámadó tüntetőket nyugtatta. De mi a helyzet a másik oldalon?A The Moscow Times szerint természetesen elfogadhatatlan egy ország felelős politikai vezetőitől a durva és sértő kiszólás, de elismerik, hogy Dmitrij Kiszeljov, orosz és kormánybarát televíziós bemondó is tett korábban olyan nyilatkozatokat, melyekben az “Egyesült Államok atomfegyverrel való megsemmisítése” és a “homoszexuálisok szívének elégetése vagy elásása” is elhangzott. Sőt az internetes lap szerint egyre elfogadottabbak az ilyen kiszólások, főleg az idősebb politikusok szerint. Ennek fényében érdekes azonban, hogy sérelmezik a hasonló viselkedést más országok részéről.
A cikk szerint az orosz vezetők zöme megmaradt abban a tudatban, hogy csak a nyersanyagkészletek és a fegyverek száma jelent hatalmat, a szavak és az un. “soft power” tárháza nem.
A cikk írója elmesélt egy párbeszédet, melyet egy volt szovjet tisztségviselővel folytatott. Ebből kiderült számára, hogy mi az ehhez hasonló orosz arrogáns viselkedés forrása. Az, hogy Oroszország nem tudja elképzelni, hogy a volt tagköztársaságok mások legyenek, mint ő és hogy egyre jobban eltávolodnak tőle.
Ezzel szemben a múlttal való kritikus szembenézés sokat segíthetne megérteni az oroszoknak, hogy miért nem hozzájuk közelítenek a volt “testvéri nemzetek”. Sőt, mára az eddig valamekkora összetartást adó világháborús áldozathozatal fénye is megkopott.
Pedig a szerző szerint egy jól működő állam és társadalom vonzó lehet Oroszország szomszédainak. Azonban, amíg Moszkva egy “faragatlan benzinkutasként” működik, addig ugyanezt a viselkedést fogja cserébe kapni.