A következő négy év nemzetközi kihívásai és Magyarország címmel rendezett a közelmúltban konferenciát a Világgazdasági Intézet. Az Európai Unió és Kína mellett Oroszország jelenlegi gazdasági helyzetét is vizsgálták.
A bevezető előadásban Simai Mihály akadémikus, többek között, meghatározta a vezető hatalmak kritériumát – eszerint nemcsak az adott állam gazdasági viszonyai a mérvadóak, de az is, mennyire tudja érvényesíteni saját erőit a világban. Ennek jelenleg az Egyesült Államok és Oroszország felel meg a leginkább.
Ugyanakkor mindkét ország külpolitikai döntéseit erősen befolyásolják belső viszonyaik. Valójában az elmúlt időszak külpolitikai ambícióit (például Irak, Afganisztán) nem tudta kivitelezni az USA. Oroszország kezében ugyan ott van a gáz, mint ütőkártya, másikkal azonban nem nagyon rendelkezik. Igaz, hogy hadserege jelentős, de azt használni különösebben nem szándékozik.
Ilyen körülmények között, milyen jövő vár a következő néhány évben Oroszországra és gazdaságára? A kérdésre Deák András szakértő válaszolt Pangás, gyorsítás, vagy átalakítás – Kifulladóban a putyini modell? című előadásában.
Nem kis tervvel indult neki az évtizednek Vlagyimir Putyin 2003-ban, amikor a GDP megduplázását tűzte ki célul. A terv megvalósult a putyini hosszú évtizednek nevezett időszakban. Hogy Hruscsov óta az elmúlt évtized volt a „legjobb” Oroszország számára az leginkább a fellendülési növekedésnek, a 2000-es évek elején bevezetett mérsékelt reformoknak, a politikai stabilitásnak, a szénhidrogén exportnak, valamint a nagymértékű fogyasztásbővülésnek és az ezzel járó piaci nyitásnak köszönhető.
Jelenleg azonban lassul az orosz gazdaság, sőt mondhatni már a stagnációhoz közeledik. Az ütőkártya fénye kopni kezdett. Oroszország ugyanis kifogyott az olcsó olajból, amit egyre növekvő önköltséggel tud értékesíteni. Földgáz szempontból ugyan jobb a helyzet, amelynek ¼-e Oroszországban van. Viszont a gáz jelentősége csupán 1/5-e az olajénak. Az egyértelmű, hogy a kínai és a távol-keleti piacok, valamint az LNG miatt gázipari növekedés lesz majd, de ennek üteme és mértéke egyelőre kérdéses.
Ezzel egy időben az is látszik, mennyire fegyelmezett költségvetési politikát folytat az orosz vezetés, mert nem akar nagy függésbe kerülni a Nyugattól. Emiatt belső piaci tartalékait mozgósítja. Ebben jelentős szerepet játszanak a közvetlen tőkebefektetések a fogyasztási szektorokban, például az autó-, gyógyszer-, és élelmiszeriparban. A feldolgozóipar fejlesztése pedig az úgynevezett Holland kórral szemben lehet hatékony megoldás, azaz a különböző ágazatok nem lesznek aránytalanul fejlettek, illetve elmaradottak.
A nagy kérdés végül, hogyan lehet a jelenlegi helyzetet politikailag legitimizálni? Deák András szerint a külső függés növelése nem járható út. Hogy a jóléti legitimáció működhet-e, azt a Krím-félsziget elcsatolása támaszthatja alá valamelyest. Hiszen tavasz óta történelmi csúcsokat döntöget a keménykezű, orosz elnök népszerűsége a lakosság körében. Ugyanakkor a reformok és a politikai túlélés nem esnek egybe, ami erős kételyeket ébreszt.