A szerző művében Közép-Ázsia alatt öt országot ért: Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt, Üzbegisztánt és Tádzsikisztánt. A The Moscow Times recenziója szerint Malasenko elsősoran az újjáéledő orosz irredentizmus szempontjából vizsgálja a térséget, mely már a cári időktől kezdve Moszkva érdekszférájába tartozott.
Mindegyik államnak vannak erősségei: Kazahsztánnak és Türkmenisztánnak hatalmas olaj és földgázkészletei, Kirgizisztánnak és Tádzsikisztánnak bányászati termékei, Üzbegisztánnak pedig jelentős ruhaipara és munkaereje. Ugyanakkor más-más nehézségektől is szenvednek. A szerző szerint a közös történelmen és földrajzi közelségen kívül semmi nem köti össze az országokat és más-más céljaik is vannak. Leginkább ezek az eltérő prioritások felelősek azért, hogy Oroszország nem tudott egy minden közép-ázsiai országot magába foglaló szervezetet létrehozni.
Kezdetben a Független Államok Közössége (FÁK) volt a potenciális szövetségi rendszer alapja, viszont ez hamar képtelennek bizonyult komolyabb együttműködésre. Az Eurázsiai Gazdasági Unió és a Közös Gazdasági Tér már kevesebb taggal bír, mint a FÁK – ez is az eltérő érdekekre mutat rá. A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete politikai és katonai együttműködést irányzott elő, mely kismértékben sikeresebb volt az gazdasági szervezeteknél és főleg az USA térségbeli megjelenését tudta ellensúlyozni. Malasenko szerint a gyakorlatban azonban a közép-ázsiai rezsimek a szervezet segítségével juthatnak a hatalmuk fenntartásához szükséges orosz haditechnikához. Persze amint nem látják előnyeit a tagságnak, azonnal kilépnek.
Ki kell emelni az orosz nyelv helyzetét is. Az elmúlt két és fél évtizedben visszaszorult az oroszajkú lakosság aránya és mindenhol felváltotta a korábbi orosz államnyelvet a helyi nemzeti nyelv.
Az öt ország mindegyike iszlám, azonban itt nem jelentek meg a szélsőséges irányzatok. A politikai vezetés amennyire tudja, kihasználja a vallást a rendszer fenntartásához, de ügyelnek arra, hogy ez ne csapjon át extrémizmusba. Az orosz irredentizmus szempontjából ez erősen bonyolítja helyzetet, így a krímihez hasonló fordulat ebben a térségben nagyon alacsony valószínűséggel fordulhat elő.
Malasenko szerint egyértelműen Kína az a hatalom, mely a jövőben a legnagyobb befolyásra fog szert tenni, sőt nem fél könyvében az öt országot egyfajta kínai provinciának nevezni.