Megtiltották a gazdáknak a háztáji disznótartást Belorusz egyik járásában. Az afrikai sertéspestissel indokolták a rendeletet, de az érintett gazdák szerint másról lehet szó.Aki csak a történelemkönyvekből, vagy a Tanú című filmből hallott a kolhozosításról és a beszolgáltatásról, annak nehéz elképzelnie az érintettek tehetetlen felháborodását. Egyes belorusz gazdák azonban nagyon is valóságosan élik meg a problémát. Malecs lakói gyűlésen tiltakoztak az ellen, hogy nem tarthatnak háztájiban saját malacot.
A breszt megyei Berjozovszkij járás 17 településén kellett felszámolni a háztáji sertéstartást tavaly ősszel. Az érintett falvak a nagy állami farmok öt kilométeres körzetében helyezkednek el. A hatóságok az afrikai sertéspestissel indokolták a döntést, bár maguk a járási tisztviselők is elismerik, hogy a körzetben sehol nem volt ilyen megbetegedés.
A rendelkezés miatt egyre elégedetlenebbek az érintettek, aminek gyűlésen adtak hangot a malecsi lakosok. A Szabadság rádió felvételei szerint egyelőre nem született megegyezés az ügyben. „Mennyit keresek én a kolhozban? Arról nem beszélve, ha nem tarthatok malacot, hogyan éljek meg? És ki eteti a gyerekeimet? Értem én, hogy a járásnak jó – hús, tej… De én nem a járás vagyok, én egy egyszerű ember vagyok, itt mindenki ilyen, mint én. Mit tesznek értem, aki olyan helyen lakom, ahol tilos a disznótartás? Egyet nem értek: az én zárt pajtámba bejön a pestis, de az ő farmjukra nem?” – háborgott így az egyik felszólaló. Márpedig a jelenlevő hivatalnokok csak a sertéspestisre tudtak hivatkozni. Valójában arra a kérdésre sem tudtak válaszolni, legalább miért nem biztosítanak olcsóbb sertésellátást az érintetteknek.
A hírt közlő Belaruspartisan.org ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a sertés ára folyamatosan növekszik Beloruszban. Ráadásul annyira, hogy a vidékiek számára gyakorlatilag elérhetetlen. Minszkben ugyanannyiba kerül a disznóhús, mint Moszkvában, ahol viszont dupla annyi a fizetés. Kijevhez és Vilniushoz képest pedig sokkal drágább.