A legnagyobb közép-ázsiai országot több mint két évtizede irányító Nurszultán Nazarbajev nem először rukkolt elő maratoni országfejlesztő programmal: először 1997-ben hirdetett több évtizedet átfogó stratégiát, amely 2030-ig határozta meg a célokat. A koncepcióból számos rövid és középtávú, ma is zajló program született. A ’97-es távlati koncepció az akkori válságos gazdasági helyzetből történő kilábalást, a megörökölt gazdaság átalakítását, a külföldi tőke bevonását, és a társadalmi stabilitás megőrzését tűzte célul.
Az elnök a hagyományoknak megfelelően ezúttal is a kazah néphez címzett üzenetben – az ország függetlenségi évfordulója alkalmából 2012 decemberében mondott asztanai beszédében –, a televízió nyilvánossága előtt ismertette az új stratégiát.
A 2050-ig szóló, gyorsított ütemű gazdaságfejlesztést előirányzó terv annak ellenére született meg, hogy az előző, a 2030-as stratégia megvalósításából a még több mint másfél évtized van hátra. A jelek szerint azonban Nazarbajev most látta elérkezettnek az időt, és alkalmasnak a belső és külső feltételeket arra, hogy a „gördülő tervezés” módszerével született stratégia révén újabb lendületet adjon az ország fejlődésének.
A fő cél azonban minden valószínűség szerint sokkal inkább az volt, hogy az idén 74 éves államfő – már a távozása utáni időkre gondolva – visszafordíthatatlanná tegye és megszilárdítsa a nevével fémjelzett politikai és gazdasági irányt. Úgymond: még időben elrendezze az ország sorsát.
Az első stratégia eredményei
A Szovjetunió 1991-es felbomlása, vagyis a függetlenné válás óta eltelt időszak mérlegét megvonva Nazarbajev külön kiemelte, hogy sikerült megteremteni az erős és sikeres kazah államot, amely gazdasági, politikai és társadalmi szempontból egyaránt kiállta a nemzetközi válság megpróbáltatásait. Kazahsztán a közép-ázsiai régió elismert és vezető hatalmává vált, világszerte komoly tekintélyt vívott ki magának.
Kazahsztán – és személy szerint Nazarbajev elnök – kezdettől fogva nagy lendülettel vetette bele magát a külkapcsolatok építésébe, a nemzetközi politikába. Asztana égisze alatt számos diplomáciai kezdeményezés indult útjára az elmúlt két évtizedben, és látványosan fejlődtek a világ vezető hatalmaihoz – mindenekelőtt az Egyesült Államokhoz, Németországhoz, Kínához és Japánhoz – fűződő kapcsolatai. Ugyanakkor mindmáig ritka kiegyensúlyozott és szoros viszonyt ápol Moszkvával, ami a szovjet utódállamok jó részéről nem mondható el.
Az ENSZ a kazah elnök személyes javaslatára nyilvánította a kísérleti atomrobbantások elleni küzdelem nemzetközi napjává augusztus 29-ét. A közép-ázsiai ország a posztszovjet térségből elsőként elnökölt az EBESZ-ben, 2012 decemberében pedig elnyerte a 2017-es Expo rendezési jogát. Legújabban pedig Kazahsztán bejelentette, hogy megpályázza az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó tagságát a 2017-2018-as időszakra, amelynek elnyerése újabb komoly fegyvertény lenne.
Ez a külpolitikai háttér nagyban támogatta azoknak a gazdasági eredményeknek az elérését, amelyekről Nazarbajev beszélt, és amelyeket alapvetően a példátlan mennyiségben beáramló külföldi tőke és az ország gazdag szénhidrogén kincseinek növekvő kitermelése tett lehetővé.
A konkrétumok nyelvére lefordítva mindez azt jelenti, hogy Kazahsztán eddig több mint 160 milliárd dollárnyi befektetést fogadott , a kőolaj kitermelése háromszorosára, a földgázé az ötszörösére emelkedett, és mára a világ öt legdinamikusabban fejlődő gazdaságának egyikévé vált, míg a versenyképességi világrangsorban az 51. helyre jött fel.
1999 óta a kazah nemzeti össztermék átlagosan évi 7,6 százalékkal növekedett, így Kazahsztán 2012-ben beléphetett az 50 legmagasabb GDP-vel rendelkező állam közé. Az egy főre jutó éves GDP az 1998-as 1500 dollárról 2012-re 12 ezer dollárra emelkedett, 2017-re pedig 24 ezer dollárra várják.
A lakosság átlagjövedelme a 16 szorosára nőtt a függetlenség elnyerése óta, a nyugdíj a tízszeresére, míg a létminimum alatt élők száma a hetedére, a munkanélkülieké pedig a felére apadt.
Mindemellett alapjaiban alakult át a kazah egészségügy rendszere, irányítása és a finanszírozása, amelynek további korszerűsítése az új stratégia prioritásai közé tartozik.
A Nazarbajev által mindig is kiemelt területként kezelt oktatás átfogó reformja során kilenc és félszeresére növelték az állami támogatást. Ennek is köszönhetően, világszínvonalú egyetemek alakultak Kazahsztánban, míg az elnök által 1993-ban elindított Bolasak ösztöndíjas program keretében mostanáig 8 ezer kazah diák szerezhetett diplomát a világ legjobb egyetemein.
Számvetésében a ’97-es stratégia végrehajtását egészében véve Nazarbajev elnök úgy értékelte, hogy annak jó néhány eleme mára, azaz határidő előtt megvalósult, másokat pedig az új helyzethez és feltételekhez igazítva, immár az új, 2050-ig szóló terv részeként kell folytatni.
A fejlődés kazah útja
Az új stratégia, ahogy a 2030-as is, lényegét tekintve arra az 1991 óta gyakran hangoztatott nazarbajevi – kazah fejlődési modellnek is nevezett – tételre épül, amely azt mondja, hogy „előbb a gazdaság, utána a politika”. Az elnök ezúttal is sietett hangsúlyozni, hogy „a politikai reformok minden szakasza a gazdasági fejlődés újabb szintjéhez kapcsolódik”, és hogy Kazahsztán „lépésről lépésre közeledik a legmagasabb szintű demokratikus és emberi jogi elvárásokhoz”.
Kazahsztánban korábban soha sem létezett többpártrendszer. Ezért is említhette büszkén Nazarbajev elnök, hogy ma viszont már számos politikai párt és szervezet működik az országban, a kormányt pedig a törvényhozás többségi politikai erői alakítják.
Napjaink Kazahsztánjában több mint 18 ezer különféle civil (nem kormányzati) szervezetet tartanak számon, a kazah sajtó pedig mintegy két és félezer különféle sajtótermékből, illetve médiumból áll, és 90 százalékuk magántulajdonú.
A társadalmi béke megőrzése Kazahsztán egyik legfőbb értéke – szögezte le az államfő.
Az ország a szovjethatalom óta eltelt időben képes volt megőrizni a belső stabilitást, míg például a szomszédos Tádzsikisztánban hosszas polgárháború zajlott, Kirgizisztán pedig két hatalomváltó „forradalmat” élt át függetlensége 1991-es elnyerése óta. A kazah elnök büszkén utalt arra, hogy – a ma már közel 17 milliós lakosságú, 2,7 millió négyzetkilométer kiterjedésű – Kazahsztánban 140 nemzetiség és 17 különféle vallás képviselői élnek egymás mellett békében.„Helyreállítottuk a történelmi igazságot a kazah nép, kultúránk és nyelvünk tekintetében. Az etnikai, kulturális és vallási sokféleséggel együtt megőriztük az ország békéjét és politikai stabilitását.”
A jövő: a gazdasági pragmatizmus
Kazahsztán az új stratégia alapján 2050-ig gyorsított ütemű gazdaságfejlesztést hajt végre. Így Nazarbajev azzal számol, hogy országa addigra a világgazdaság egyik vezető, számos területen pedig már meghatározó szereplőjévé növi ki magát, és a világ legfejlettebb gazdasággal rendelkező 30 állama közé lép.
Ennek érdekében meghirdette a célszerűségre és a hosszú távú érdekekre épülő új gazdaságpolitikáját, amely az „átfogó gazdasági pragmatizmus” elve alapján valósul meg. Vagyis: a kazah állam a jövőben csak olyasmibe fektet pénzt, ruház be, ami hasznot, megtérülést hoz, és a versenyképességet erősíti.
A gyorsított – helyenként erőltetett – ütemű korszerűsítés és fejlesztés szorosan összefügg azzal az erős nazarbajevi elhatározással, hogy Kazahsztán a jövőben minél gyorsabban és rugalmasabban tudjon reagálni a gazdasági válságokra, és már az első jelzéseket érzékelve megtehesse a szükséges lépéseket. Ehhez többszintű előrejelző és válságkezelő rendszert alakítanak ki, amelynek részletei azonban csak ezután körvonalazódnak majd.
Ezzel összefüggésben Nazarbajev nem titkolta: igenis tart attól, hogy esetleg már 2013-ban vagy 2014-ben előállhatnak olyan gazdasági problémák, amelyek a nyersanyagárak zuhanását eredményezhetik, ami rendkívül hátrányosan érintené Kazahsztánt. Ezért fogalmazta meg külön célkitűzésként is, hogy mielőbb a maximális szintre kell felfuttatni a nyersanyagok kitermelését és értékesítését, így kihasználva a jelenleg még kedvező árakból fakadó előnyöket.
Előirányozta mindezzel párhuzamosan azt is, hogy a költségvetés GDP arányos hiányát a 2013-as 2,1 százalékról 2015-re 1,5 százalékra kell leszorítani.
A kis és középvállalkozások megerősítése terén a stratégia beütemezi a „privatizáció második hullámát”, aminek lényege és célja, hogy a nem stratégiai jellegű termelő és szolgáltató vállalatokat záros határidőn belül magánkézbe adják.
A stratégia egyik kulcskérdéseként említette Nazarbajev a gazdasági szereplők és az állam viszonyát. „Nem avatkozhatunk be az üzletbe, az állam nem vezethet mindenkit kézen fogva – mondta. – Az üzleti szereplőknek a holnap kiszámíthatóságát kell biztosítani. Egyebekben pedig saját erejükre támaszkodhatnak annak tudatában, hogy az állam megvédi, és nem átveri őket” – tette hozzá. Külön is hangsúlyozta a magántulajdon sérthetetlenségének, valamint a szerződéses köztelezettségek teljesítésének fontosságát, valamint szorgalmazta a magán és állami szektor közötti összefogás és együttműködés erősítését.
Az új hosszútávú terv a korábbihoz hasonlóan kiemelt feladatként kezeli a külföldi befektetések további ösztönzését, valamint a csúcstechnológiai iparágak meghonosítását, vagyis a világszínvonalú innovatív eszközök és módszerek alkalmazását az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Fontos szerep hárul ezen kívül az export bővítésére, valamint az infrastruktúra, és különösen a logisztikai háttér – Kazahsztánon belüli és kívüli – fejlesztésére.
Megaprojektek és ipari forradalom
A stratégia gazdasági részének súlyponti feladata az infrastruktúra fejlesztése. Ennek – magyar szempontból is figyelemre méltó – új eleme a termelő, szállítmányozási és logisztikai vegyesvállalatok külföldi létrehozásának terve, amely Kazahsztán határain túl, így a tengeri kikötőkben, a kulcsfontosságú (vasúti és közúti) szállítási csomópontokban szorgalmazza kazah érdekeltségű cégek alapítását. (A záhonyi vasúti átrakó körzet jövője kapcsán már a korábbi években is sor került magyar-kazah tárgyalásokra.)
Ezzel párhuzamosan, Kazahsztán szeretné növelni az országon áthaladó tranzit forgalmat is, amelynek Nazarbajev szerint 2020-ig a kétszeresére, 2050-ig pedig a jelenlegi tízszeresére kell bővülnie. (Ez alapvetően a Kínából Európa felé tartó vasúti és közúti szállítások, a gáz- és kőolajvezetékek forgalmát jelenti.)
Az országon belüli infrastruktúra fejlesztés keretében korszerű regionális logisztikai központok építését irányozza elő a stratégia – az út és vasúthálózat gyorsütemű fejlesztésével párhuzamosan. Az erre vonatkozó konkrét programot a kormánynak ez év végéig kell letenni Nazarbajev asztalára.
Egy másik, szintén kiemelten kezelendő stratégiai irány a „harmadik ipari forradalom” kibontakozásának, vagyis a jövő gazdaságának és iparágainak ösztönzése. Itt említette Nazarbajev a kutatás és fejlesztés, az innováció fontosságát, a magáncégek bevonásának erősítését, a külföldi tudás és technológia átvételét, az űripar fejlesztését, és például a különféle kompozit anyagok kazahsztáni gyártásának meghonosítását, ipari felhasználásának bővítését.
Ehhez kapcsolódva Kazahsztán is belép az „agyelszívó” országok sorába, és a kormány még idén nyárig javaslatot tesz arra, hogy milyen módon vonják be a legjobb külföldi szakembereket az új gazdaságpolitikai célok megvalósításába.
A 2050-es fejlesztési terv stratégiai feladata, hogy Kazahsztán 2025-re önellátóvá váljon a különféle kőolajtermékek előállításában. Ezen túl a befektetőknek a kitermelési jog fejében a legfejlettebb bányászati és feldolgozási technológiákat kell alkalmazniuk Kazahsztánban. Emellett a nyersanyag kitermelés terén az ökológiailag tiszta, a természetet és a környezetet nem károsító módszerek bevezetését várják el a beruházóktól.
Nazarbajev „elvi jelentőségűnek” nevezte, hogy Kazahsztán a befektetések és a technológiai transzfer legvonzóbb eurázsiai színterévé váljon.
Agrárium
Az alapvető célkitűzés, hogy 2050-re a kazah mezőgazdaság adja a GDP 5 százalékát. Ennek eléréséhez megújítják az állattenyésztést és a „farmergazdaságokat”. Az asztanai kormány ez év végéig fejlesztési programot dolgoz ki a mezőgazdasági szektor egészének, valamint a feldolgozó ipar a fejlesztésére. A 2020-ig tartó program végrehajtásához négy és félszeresére növelik az ágazat állami támogatását, így ösztönözve a termelés korszerűsítését, az új technológiák bevezetését, valamint a hatékonyság és termelékenység növelését. Asztana e program keretében is számít a külföldi szaktudásra és technológiákra.
A 2050-es stratégia emellett kertelés nélkül előirányozza: a biotermékek előállítása terén Kazahsztán vezető világpiaci pozícióra törekszik.
Kell egy új állam
Új dolgozatában Nazarbajev ezúttal is kiemelt hangsúlyt helyez a kazah államiság megszilárdítására, a demokrácia fejlesztésére, a korrupció elleni harcra.
Ezen elképzeléseinek lényeges eleme a hatalom decentralizálása és a régiók önállóságának erősítése. Már 2013-ban megkezdik a központi és a helyi végrehajtó hatalom szétválasztásának előkészületeit – egy új típusú államirányítási modellre való áttéréssel párhuzamosan. Mindez azt vetíti előre, hogy Kazahsztánban az állami hatalom „újra elosztásával” jelentősen átalakul az államigazgatás és a helyi önigazgatás rendszere. Ilyen mérvű – mélységű és szélességű – közigazgatási korszerűsítésre nem volt még példa a közép-ázsiai szovjet utódállamokban.
Az új felállású államigazgatást egy új gondolkodású hivatalnoki gárdával erősítik meg, elsősorban a tisztviselőket kiválasztó és képző háttér modernizálásával. A cél Nazarbajev megfogalmazásában a „meritokrácia” kialakítása, vagyis az új, érdemeken (teljesítményen, eredményességen) alapuló tisztviselői kar létrehozása és a lépcsőzetes állami-közigazgatási pályamodell meghonosítása Kazahsztánban.
Az állam megújításában az elnök fontos szerepet szán az üzleti életben bevált, korszerű vállalatirányítási ismeretek és menedzsment módszerek alkalmazásának is.
E változásoktól a hatékonyság erősödését, az állampolgárok jobb kiszolgálását és egyáltalán nem utolsó sorban a visszaélések jelentős visszaszorítását reméli Nazarbajev. Nem csupán törvényellenesnek, hanem egyenesen nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította az államfő a korrupciót. Így nem csoda, hogy a Stratégia-2050 külön fejezetet szentel e területnek, és ezzel párhuzamosan fontos feladataként irányozza elő a rendfenntartó erők átfogó és mélyreható reformját is.
A kazah társadalom jövőképe
A stratégia bemutatása során Nazarbajev meglehetős határozottsággal adta értésre: Kazahsztánban szabad a vallásgyakorlás, de a szélsőséges vallási irányzatoknak nincs helye az országban! Kilátásba helyezte, hogy a büntető törvénykönyv terrorizmusra vonatkozó kitételei szerint fognak fellépni a szélsőséges vallási megnyilvánulásokkal szemben, mert az ország belső stabilitása, a társadalmi béke megóvása mindennél fontosabb.
Hangsúlyozva, hogy Kazahsztán világi állam, az elnök igen élesen elutasította a csadort és más hasonló női viseleteket, mert ezek nem egyeztethetőek össze a kazah hagyományokkal.
Élesen elítélte azokat a törekvéseket, amelyek az iszlám nevében a kazahsztáni nők jogainak megnyirbálására irányulnak, így például megfosztanák őket az autóvezetés jogától, elzárnák útjukat a szakmai érvényesülés előtt.
A nőket és gyerekeket sújtó családon belüli erőszak, a nők szexuális rabszolgasága miatt az államfő ugyancsak komoly aggodalmának adott hangot, és a legszigorúbb fellépést sürgette e jelenségekkel szemben.
Nulla toleranciát hirdetett Nazarbajev a közrendet megzavaró cselekmények elkövetőivel szemben: „a legkisebb törvénysértéssel szemben sem lehetünk elnézőek, mert a rendbontás, a kulturálatlan viselkedés megzavarja a köznyugalmat, rontja az életminőséget”. Amellett szállt síkra, hogy a rendbontók ne úszhassák meg holmi pénzbüntetéssel, hanem igenis viseljék magatartásuk következményeit a későbbiekben, tetteiknek maradjon nyoma a személyi irataikban – ami komoly kihatással lehet például az elhelyezkedési és karrierlehetőségekre.
A soknemzetiségű kazah állam és polgárai jövőjét vázolva az államfő külön foglalkozott a nyelvtudás kérdésével. Fontos szempontnak nevezte, hogy Kazahsztán polgárai mielőbb legalább három nyelven beszéljenek: kazahul, az állam nyelvén, oroszul, a hivatalos nyelven, és angolul, a nemzetközi érintkezés nyelvén. Az elnök víziója szerint hamarosan mindhármat általános iskolától kezdődően oktatják majd a jövő kazahsztáni polgárainak.
2025-ig pedig a kazah nyelv a cirillről áttér a latin abc alkalmazására. Nazarbajev szerint ez egy olyan elvi kérdés, amellyel a nemzetnek meg kell birkóznia. A kazah nyelv 1929-ig az arab írásjeleket használta, miként a többi közép-ázsiai szovjet tagköztársaság nemzeti nyelvei is. Ezt követően viszont egészen rövid ideig, 1940-ig, a kazah nyelv már használta a latin betűs abc-t, majd a szovjet uniformizálás jegyében áttért a szovjet állami nyelv, az orosz cirill betűinek alkalmazására, és hivatalosan máig is ezt használja.
Ambíciók és utódok
Kazahsztán 2050-ig szóló országfejlesztési tervei meglehetősen ambiciózus fejlődést irányoznak elő. A nazarbajevi vízió nem csupán Közép-Ázsia, de az egész eurázsiai térség, a világgazdaság egyik jövendőbeli mozdonyaként láttatja Kazahsztánt.
Az egykori szovjetköztársaság olyan ugrásra készül, amely akár felülmúlhatja az egykori ázsiai kistigrisek gazdaságfejlődési teljesítményét is. A kérdés csupán az, hogy mi lesz Nazarbajev után? Akad-e majd olyan formátumú kazah politikus, aki képes lesz felvenni a kesztyűt és sikerre vinni a nagyratörő elképzeléseket?