A legtöbb harc és háború a verbális kommunikációval, a szavak szintjén kezdődik. A legkisstílűbb verekedés is úgy kezdődik, válogatott szennyel sértegetik egymást a felek. Az ukrán válságra is igaz ez. Mára köztudott, hogy az ország lakóinak jelentős százaléka oroszajkú, azonban mégsem ez az igazán érdekes. Sokkal inkább, hogy milyen szavakkal illetik egymást a szembenálló felek, legyen szó újságírókról, vagy egyszerű békés emberekről. A használt kifejezések sokat elárulnak az ország történelméről is – erről készített egy kis összefoglalót a The Daily Beast.
A szembenállás nem csak nyelvi-etnikai alapú, hanem a történelmi tapasztalat is megosztja Ukrajna társadalmát. A keleti, szakadár részek lakói a mai napig úgy tekintenek az ország nyugati részére, mint akik a náci Németországgal kollaboráltak a második világháborúban – és nem csak a focihuligánok gondolkodnak így, hanem a hétköznapi emberek jó része is. Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik nem felejtik az ezt megelőző holodomort, azaz Ukrajna éhínségét amit az 1930-as években Sztálin szándékosan gerjesztett. Persze a múlt fölhánytorgatása senkinek sem jó, csupán azoknak akik szánt szándékkal gerjesztik az ellenkezést.
Az ukránokat az orosz szlengben hohol-nak nevezik, mellyel a kozákok hajviseletére utalnak, még a cári időkből. Cserébe az oroszok a “moszkali”, azaz moszkovita gúnynevet kapták.
A donyeckiek a jelenlegi kijevi vezetést banderovci-nak, azaz Sztyepan Bandera után banderistának nevezik. Ő volt az az ukrán vezető, aki együttműködött a Harmadik Birodalommal a Szovjetunióval szemben, cserébe a független Ukrajna ígéretéért. Számos háborús bűntettet hajtottak végre: részt vettek az oroszok, lengyelek és zsidók kiirtásában. Követői szerint csak a kommunista Moszkva ellen akart harcolni, ezért is élt tovább a hírneve a háború után. 1959-ben a KGB mérgezte meg.
Nyugat-Ukrajnában ma is sokan tisztelik Banderát. Ők azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió szándékos kiéheztetése következtében, mely során 6-10 millió ukrán halt meg, elsődleges cél volt a Moszkvától való függetlenség megszerzése. 2010-ben maga Viktor Juscsenko hivatalosan Ukrajna nemzeti hőseként tüntette ki Banderát, mellyel komoly felháborodást keltett az ország keleti felében. Utóda, Janukovics egy éven belül visszavonta ezt.
A Szvoboda (Szabadság) párt, mely két mnisztert és a miniszterelnök-helyettest adta a jelenlegi kijevi vezetésnek, szintén tiszteli Banderát. A 10 százalékos támogatottsággal bíró szélsőjobboldali párt vezetője pár hete “moszkovita-zsidó maffiának” és zsidovka-nak nevezte az amerikai-ukrán színésznőt, Mila Kunist.
A Jobb Szektor, parlamenten kívüli párt még ennél is jobbra áll. Őket is több antiszemita vád éri, azonban találkoztak Avraham Wolff odesszai rabbival is, hogy tisztázhassák magukat. Ukrajnai zsidó szervezetek időközben nyílt levelet írtak Putyinnak, melyben a “banderista” és “fasiszta” vezetéstől való félelmüket fejezték ki.
A keleti országrész lakói más szavakat is használnak. Pidarasz, azaz pederaszta (saját neméhez, főleg a fiatal fiúkhoz vonzódó férfiak megnevezése) névvel illetik a homoszexuális embereket, sokszor helytelenül. Az oroszországi hatás itt is érezhető, ugyanis a lakosság jó részének szemében Nyugat-Európa parázna fertő, melytől csak a szeparatisták képesek megmenteni őket. “Köszönjük, hogy nem engeditek be a pederasztákat” – hirdeti sok helyen a plakát.
Mindezek ellenére a Pew Research Center felmérése szerint az ország lakosságának 77 százaléka továbbra is az egységet támogatja. Ez az arány 97 százalék nyugaton, keleten pedig 70. Még a csak oroszul beszélők közt is 58 százalék vélekedik így. A Krím-félsziget lakossága azonban egyértelműen az elszakadást támogatja.
Kapcsolódó cikkek: