Az ukrán válság egyike annak a top három témának, amely a leginkább izgatja ma a világot. Mindegy, hogy érdekel-e, vagy sem, úszunk az információ tengerében. Az áradatban azonban szinte lehetetlen reális képet formálni az eseményekről. Mennyire használja ezt ki az orosz propaganda? Létezik ma objektív híradás? Vagy a szabad információelérés csak illúzió?
A brit szerkesztő, John O’Sullivan által alapított Danube Institute két újságírót és egy dokumentaristát faggatott tegnap az információs háborúról. Arról, hogy a gazdaságilag nem éppen erős Oroszország 1,4 milliárd dollárt költ a nemzetközi propagandára a jövő évben, ezenkívül jelentős támogatást nyújt a Ria Novosztyi hírügynökségnek és az ITAR-Tass távirati irodának, valamint újraéleszti a szovjet idők rádióját, az Oroszország hangját. Moszkvához hasonlóan Kína is nagy erőket fordít vezető pozíciószerzésre a nemzetközi információs és kiber térben. Ezzel egy időben a legendás Szabad Európa Rádió, illetve a Szabadság Rádió kevesebb pénzt kap, és a BBC Orosz nyelvű kiadása is csökkenőben van. Ráadásul a média alacsony hatékonyságának bevallása ellenére az Európai Unió érzékelhetően keveset költ a demokratikus értékek reklámjára. Merre vezetnek ezek a tendenciák?
Az orosz származású dokumentarista Peter Pomerantsev, aki Oroszországban újságíróként is dolgozott, mindenekelőtt a Kreml cinizmusára hívta fel a figyelmet. Sokan, különösen érvényes ez újságírókra, nem értik Oroszország alapvető mozgatórugóját, a pillanatnyi érdeket. Olyan ez, mint a banán – magyarázta neki egy orosz kollégája. Nemcsak számtalan szemszögből vizsgálhatom, de bármikor, bármennyiszer változtathatom a nézőpontomat, amit a pillanatnyi érdek határoz meg. Esetleg ezt valaki szóvá teszi? Válasz rá egy cinikus mosoly.
Elisabeth Robson, a BBC orosz nyelvű kiadásának korábbi vezetője a múlt század második felének sikereiről beszélt, aminek ma csak árnyéka létezik. Leningrádi ösztöndíjasként a Prágai tavasz, vagy később a Gorbacsov elleni Puccs idején jól látta, hogy az orosz lakosság körében a BBC jelentette a megbízható hírforrást. Mára azonban valami útközben elveszett. Az ukrán válsággal kapcsolatban közel sem nyújt olyan nagyszerű, objektív szolgáltatást a nyugati sajtó, mint a hidegháború idején. Persze ebben nem kis szerepet játszik a médiát erősen korlátozó Putyini törvényhozás sem. A helyzeten az internet segíthet, amivel kapcsolatban azonban nagy figyelmet kell fordítani arra, hány ember is érhető el általa.
Iain Elliot, a Szabadság Rádió korábbi társigazgatója egyértelműen kijelentette, a Nyugat elvesztette az információs háborút. Óriási a különbség a média hidegháborús és jelenlegi képe között. A mai sajtóban azonban vannak reményt adó mozzanatok. Szerinte a megoldást az új technológia, illetve az internet adhatja és persze a fiatalok.
Önmagában az internet azonban nem elég. Számtalan kérdés merül fel vele kapcsolatban, amelyek megoldása elkerülhetetlen ahhoz, hogy hatékony ellensúlyként működhessen. A legelső kérdés: hányan is használják a világhálót? Az internetezők magas száma ellenére Oroszországban például még mindig a televízió számít az elsődleges hírforrásnak. Ráadásul folyamatosan korlátozó törvényeket hoznak az internettel szemben és minden jel arra mutat, hogy Putyin egyre keményebben és keményebben viszonyul majd hozzá. A másik probléma a szabad információáramlás. A kormányokon és újságírókon kívül ma már bárki könnyedén juthat a legkülönfélébb adatokhoz. Önmagában az információ azonban még nem jelent sem objektivitást, sem tisztánlátást. Adott kontextusban különösen érdekes az orosz közönség viszonya az információhoz. Gyakorlatilag senkinek sem hisznek, hazudik a tv, hazudik a Kreml, hazudik a Nyugat, hazudik mindenki. Számukra a konspiráció jelenti a megoldást, a dolgok mögötti nagy összeesküvés. Emellett a Nyugathoz fűződő viszony megváltozása sem elhanyagolható szempont. A rendszerváltás előtti egyértelmű szembenállás helyett, ma a probléma részeként tekintik a Nyugatot. Ugyanolyan romlott és korrupt, az oligarchák pénzét is elfogadják. Azelőtt részesei akartak lenni a Nyugatnak, ma már ez nem így van. Hogy lesz mindebből újra értékes, véleményformáló újságírás? Az információ nem elég, megfelelő narratíva is szükséges, amiben viszont a Kreml jelenleg sokkal ügyesebb.