Idén lenne száz éves Jakov Novicsenko, akinek egy kis szibériai városkában található sírját Észak-Korea oroszországi nagykövete koszorúzta meg. Iván, a tizennyolc éve elhunyt Jakov fia mesélte el a Siberian Times-nak, miért is ez a nagy megtiszteltetés.
1946-ban, mikor a Koreai-félsziget két megszállási övezetre volt felosztva, korántsem volt a béke állapotában. Az északi, kommunista vezetőre, Kim Ir Szenre egy rendezvényen gránátot dobtak, Novicsenkó azonban rávetette magát, így felfogva a robbanás teljes erejét. A fia szerint ilyet soha senki azelőtt nem élt túl, édesapja vélhetően az övére csatolt övnek köszönheti az életét.
Jakov elvesztette egyik karját, súlyos szemsérülést szenvedett, de elnyerte a Kim család barátságát, amit szinte egyedülinek tudhat nem koreaiként.
Szülővárosában, ahol a sírja is található időnként észak-koreai delegáció bukkan fel, hogy lerója tiszteletét a nemzeti hős Novicsenkó előtt. Travnó, a település polgármestere szerint mindig meglepődnek, hogy egy ilyen hatalmas jelentőségű embernek hogy lehet csupán ilyen szerény háza és ennyire egyszerű síremléke. Utóbbit Kim Dzson-Un utasítására észak-koreai koszorúk takarják.
Kis anekdota is kötődik kettejük kapcsolatához. Kim Ir Szen 1984-es szovjetunióbeli látogatása során fél napra megállt Krasznojarszkban és a vasútállomáson találkozott megmentőjével. “Miért nem írtál nekem?” – tette fel a kérdést Kim és hozzátette: “Mostanság eléggé elfoglalt vagyok az ország vezetésével és ezért nem írtam neked, de mindenképpen gyere el Phenjanba!”
Novicsenko egyébként megkapta a legmagasabb észak-koreai kitüntetést, a Köztársaság Hőse címet és ma is sokan Jakovnak nevezik el gyermeküket.
Észak-Korea máig az egyik legelzárkózottabb, legelnyomóbb társadalom, ahol jelenleg is működnek munka- és koncentrációs táborok, általános az éhínség és az országot a Kim család harmadik generációja, Kim Dzsong-Un a hadsereg segítségével irányítja.