A világ egyik leginstabilabb, legkiszámíthatatlanabb vidéke a Kaukázus. A régió három független államból, három további, csupán néhány állam által elismert entitásból és orosz területekből áll, amelyet bonyolult etnikai ellentétek szőnek át. Az Orosz Állami Humanitárius Egyetem (RGGU) tanára, aki többek között a The New York Timesban és a The Washington Postban is publikál, összefoglalta az orosz külpolitika motivációit a Dél-Kaukázussal kapcsolatban.
Szergej Markedonov (Kép: www.politrus.com)
Mindenekelőtt cáfolta, hogy Oroszország a szovjet politikát folytatná a térségben. Oroszország nem kommunista ország, nem célja az ideológia terjesztése, nem ez határozza meg politikáját. Az persze tény, hogy külpolitikája számára elsőbbséget élvez a posztszovjet térség, amelynek szerves része a Kaukázus. Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország különálló államok, különféle érdekekkel, különböző sajátosságokkal. A három állam egymáshoz és Oroszországhoz fűződő viszonyát a két szomszédos állam, Törökország és Irán is befolyásolja. Rajtuk kívül a Szíriai-konfliktus sem elhanyagolható tényező, amivel kapcsolatban a dagesztáni terroristákat említette Markedonov. Utolsó szempontként a posztszovjet koncepciót és a Nyugathoz fűződő relációt ismertette.
Kaukázus (Térkép: www.dergachev.ru)
Ebből a nézőpontból indult ki Grúziát illetően, amelynek 2008 óta nincsenek kapcsolatai Oroszországgal. Tbiliszi az ukrán válságra hivatkozva erősen aggódik idei NATO csatlakozása miatt és sürgeti is nyugati partnereit, hogy mihamarabb lépjenek. Markedonov azonban elmondta, nincs ok a pánikra, Moszkva nem akadályozza Grúzia nyugati orientációját. Ezt az áprilisi, Prágában tartott kétoldalú találkozón is megerősítette az orosz fél. Ráadásul, elmondása szerint Grúzia kereskedelmi szempontból sem különösebben fontos az oroszoknak.
Azerbajdzsán már korántsem ilyen egyszerű téma. A közönség soraiban ült a Budapesti Azeri Nagykövetség képviselője, aki Hegyi-Karabah egy millió menekültjének ügyéről kérdezte az előadót, akikkel az azeri, illetve a nemzetközi szervezetek foglalkoznak és akik, nemzetközi jogi szempontból is komoly problémát jelentenek. Markedonov mindenekelőtt helyesbített, nem egy millió, hanem körülbelül 800.000 emberről van szó. A gyakorlatilag kontrolálatlan területtel kapcsolatban Baku és Jereván képtelen kompromisszumot kötni. Amíg ez nem történik meg, addig Moszkvának nem kell választanai a két partner közül.
Törökország már nem tud ennyire semleges maradni az azeri-örmény konfliktusban, magyarázta el az Eurazsiaport kérdésére válaszolva Markedonov. Nemrégiben ugyanis a török államfő együttérzését fejezte ki az örmény népirtással kapcsolatban. Jereván szempontjából valójában nem volt bocsánatkéréssel egyenlő a gesztus, a genocídium kifejezést nem is használta Recip Tayyan Erdogan. Így az Hegyi-Karabahot illetően semmilyen jelentőséggel nem bír. Baku viszont, Ankara stratégiai partnere, emiatt akár meg is sértődhet.