A szovjet ipar büszkesége
A határokon átnyúló, különösen égető közép-ázsiai környezetvédelmi ügyek egyike az üzbég-tadzsik viszonyt évek óta megterhelő TALKO alumíniumgyár tevékenysége.
A szovjet korszak iparosítási programjának köszönhetően az alumíniumipari monstrumot 1975-ben helyezték üzembe, noha már a felépítése ellen is szót emeletek Moszkvánál az akkori /szovjet/ üzbég vezetők. Dacára az azóta is folyamatos taskenti berzenkedésnek, Közép-Ázsia máig egyetlen alumíniumgyára mind a mai napig zavartalanul működik – Tádzsikisztán legnagyobb ipari vállalataként, legnagyobb adófizetőjeként, valamint a térség legnagyobb környezetszennyezőjeként…
A TALKO a tádzsik fővárostól, Dusanbétól mindössze 60 km-re, Turszunzade város és az üzbég határ tőszomszédságában ostromolja a természeti környezetet.
Innen alig 18 kilométerre fekszenek az üzbegisztáni Szurhandarin megye sűrűn lakott települései és mezőgazdasági területei, ahol körülbelül egy millió ember él és dolgozik.
Az uralkodó szélviszonyok és légáramlatok jellemzően Üzbegisztán felé viszik az üzemből a környezetbe, azaz közvetlenül a levegőbe kikerülő, éves szinten mintegy 20-22 ezer tonnára becsült kén-dioxidot, nitrogén-oxidokat, hidrogén-fluoridot és más káros anyagot.
Ezek az anyagok ugyanis mind állandó melléktermékei annak az évi 450-500 ezer tonna nyersalumíniumnak, amelyet a tádzsik üzem előállít.
A legveszélyesebbnek tartott hidrogén-fluoridból becslések szerint több mint 120 tonna jut a levegőbe évente a TALKO tevékenysége folytán. A szennyezéstől szenvedő üzbég területen 2006 és 2011 között lefolytatott rendszeres mérések alapján kimutatták, hogy a hidrogén-fluorid levegőben mért koncentrátuma átlag 1,8-2-szerese a megengedettnek, de a nyári időszakokban a 3-szorosára is felszökik!
Mindemellett taskenti szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a közel 40 éve működő tádzsik üzem természetkárosító hatásának van egy másik, távolról sem elhanyagolható vetülete, nevezetesen: mára a talajvíz is jelentős mértékben szennyezetté vált üzbég oldalon. A TALKO gyárból származó káros anyagok ugyanis természetes úton, a csapadék révén bemosódnak az alsóbb rétegekbe, elérik a talajvizet, amely a geológiai viszonyoknak köszönhetően a maga útját követve átjut a határ alatt.
Ami fejfájást okoz Taskentnek
Az üzbég fővárosban a tudományos vizsgálatok és szakértői elemzések alapján az az álláspont alakult ki, hogy a hosszú ideje és erőteljesen zajló környezetszennyezés mára nem „csupán” a természeti környezetet pusztítja, de a helyi lakosság körében súlyos egészségromboló hatást fejt ki. Az üzbég környezetvédők és az állami hatóságok ugyanis ezzel a nagymértékű környezetterheléssel hozzák összefüggésbe a lakosság körében jelentkező egyes panaszokat, a különféle és riasztó anomáliákat, amelyekre az utóbbi években figyeltek fel.
A Szurhandarin folyó völgyében ugyanis statisztikailag kimutathatóan megszaporodtak különféle emberi egészségügyi problémák, így a krónikus megbetegedések, a légző- és érrendszeri zavarok. Különösen aggasztó a környezetszennyezés nőkre gyakorolt hatása, amely egyebek között a spontán vetélések és halvaszületések számának emelkedésében érhető tetten.
A helyi üzbég statisztikák alapján az látható, hogy ezen egészségügyi problémák gyakorisága átlag háromszorosan haladja meg a környező területek hasonló mutatóját.
Ugyanezekre az okokra – vagyis a levegő, a talaj és a víz szennyezettségére – vezetik vissza a mezőgazdasági termésátlagok csökkenését, az állatállomány szaporodásának visszaesését az érintett térségben.
A probléma kezelése
Üzbegisztán már közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után kezdeményezte a TALKO ügyének kivizsgálását és mielőbbi rendezését Tádzsikisztánnál. Ennek eredményeként született is egy dokumentum, mégpedig az 1994-es kormányközi megállapodás, amely a felek együttműködését irányozta elő a környezeti károk felmérésében és a helyzet megoldásában. Ez azonban csak írott malaszt maradt.
Ezen az egy érdeminek tekinthető lépésen túl lényegében nem sok történt a kérdés megoldása irányában. A két fél rendszeresen megnyilatkozik politikai szinten, egyik a másikat vádolja, miközben érdemi haladás nincs.
Tádzsikisztán a maga részéről eleve megkérdőjelezi az üzbég fél adatainak valódiságát. Illetve azt mondja, hogy ha valósak is az adatok, semmi sem támasztja alá, hogy mindez a TALKO tevékenységének következménye.
Egyben pedig azzal gyanúsítja Taskentet, hogy számára valójában nem is a TALKO jelenti a gondot. Sokkal inkább a Roguzini Vízi Erőmű építését próbálja így „megfúrni”, és az alumíniumgyár ügye csupán az ezzel kapcsolatos zsarolás eszköze.
(Roguzin szintén egy szovjet időszakból megmaradt projekt, amelynek keretében a világ legmagasabb gátú duzzasztó művét építenék meg egy földrengés veszélyes térségben – korábbi szovjet tervezés alapján. Csupán érdekességként: az erőmű terveit a ’70-es években éppen Taskentben készítették. Üzbegisztánnak hasonló vitába keveredett az ugyancsak szomszédos Kirgizisztánnal is, ahol szintén egy vízierőművet építenek – orosz pénzügyi és műszaki támogatással.)
Üzbegisztán ugyanis attól tart, hogy egyfelől jelentősen csökken az országon áthaladó Amudarja vízhozama, amely főleg az ország mezőgazdaságát érintené károsan, de az ivóvízellátást is, másrészt pedig aggasztja, hogy egy esetleges baleset eredményeként a víztározóból lezúduló víztömeg elmosná a folyó menti üzbég településeket.
Mindenesetre Dusanbéban így arról már kevesebb szót ejtenek, hogy a TALKO lényegében még ma is ugyanazzal a műszaki háttérrel és gyártási eljárással működik, mint 1975-ben. A tádzsik félnek egyszerűen nem fordított pénzt sem felújításra, sem pedig a korszerűsítésre, márpedig éppen ez lenne a megoldás kulcsa. Az ország siralmas gazdasági helyzete, a korábbi elhúzódó polgárháborús helyzet miatt azonban erre egész egyszerűen nem tellett – hangoztatják tádzsik részről.
Üzbég törekvések
Miután a kétoldalú kapcsolatok keretében vajmi kevés érdemi előrelépés történt eleddig, Üzbegisztán új stratégiát követve igyekszik nemzetközi szintre terelni a TALKO ügyét.
Taskent ezzel arra törekszik, hogy álláspontjához külföldi támogatókat találjon, illetve, hogy fokozza a nemzetközi nyomást Dusanbéra. (Tádzsik részről válaszul megvádolták az üzbégeket, hogy külföldi szakértők lekenyerezésétől, befolyásolásától sem riadnak vissza.)
Taskent számos nemzetközi szervezetet megkeresett a TALKO ügyében, az elmúlt években több nemzetközi tudományos tanácskozásra került sor az üzbég fővárosban a külföld megnyerése érdekében.
2013 nyarán Üzbegisztán az ENSZ-hez fordult segítségért a TALKO ügyében. Azon túl azonban, hogy a Ban Ki Mun főtitkárnak küldött levél az ENSZ Közgyűlésének hivatalos dokumentuma lett, különösebb előrelépést egyelőre nem hozott ez a diplomáciai lépés.
Új utak – az Olij Mazslisz és a parlamenti diplomácia
A hagyományos diplomáciai eszköztár alkalmazásán túl az elmúlt időszakban az üzbég parlament, az Olij Mazslisz is erőteljesen bekapcsolódott a TALKO ügyébe. Ezt részben az magyarázza, hogy az üzbég környezetvédelmi mozgalom, mint társadalmi szervezet, képviselettel rendelkezik az Olij Mazslisz Törvényhozási Házában. A másik magyarázat, hogy Taskentben minden lehetőséget igyekszenek megragadni a cél érdekében, így a parlamenti nemzetközi kapcsolatokat is.
2012-ben például belga parlamenti képviselőket hívtak meg Üzbegisztánba, és egy üzbég-belga parlamenti vizsgáló bizottság keretében tanulmányozták a helyzetet és tartottak helyszíni szemlét a helyszínen.
2013-ban pedig az Olij Mazslisz két háza, a Szenátus és a Törvényhozási Háza együttesen rendezett rangos nemzetközi szemináriumot számos külföldi – így holland, angol, lett – parlamenti képviselők és szakértők részvételével.
Ez utóbbi esemény különleges jelentőségét az adja, hogy eleddig példa nélkül álló módon meghívták rá a tádzsik törvényhozás képviselőit! Akik el is utaztak Taskentbe, és aktívan részt is vettek a tanácskozáson. Az eszmecsere során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a személyes kapcsolatok felvételén túl a tádzsik képviselők részvétele nem igazán lendítette előre az ügyet. Miközben ugyanis az üzbég fél hathatós bizonyítékok sorát terjesztette elő a környezetszennyezésről, annak következményeiről, a kialakult helyzetről, addig a tádzsik törvényhozás képviselői elég egyértelműen jelezték: nem látták alátámasztva, hogy az eredendő okok valóban a TALKO vállalatra, illetve annak működése során a környezetbe kerülő szennyeződésekre vezethetők vissza.
A TALKO-ügy tehát továbbra is egy helyben topog. Mert bár a jó szándék talán meg is lenne a rendezéséhez, az ehhez szükséges anyagiak, amelyekről viszonylag ritkán ejt szót mindkét fél, nem állnak rendelkezésre.
Az alumíniumgyár részéről nemrégiben azt közölték, hogy nagyjából 100 millió dollár szükséges a környezetvédelmi korszerűsítéshez. Ekkora összeg azonban nem áll rendelkezésükre, és a dusanbei kormány ennek a felét sem tudja megfinanszírozni.
Üzbég oldalról pedig még nem vetődött fel az anyagi támogatás a környezeti szennyezés megakadályozása érdekében. Bár az Olij Mazslisz rendezte tanácskozáson felvetődött a Világbank szerepvállalásának lehetősége, ehhez mindkét fél együttes szándékára lenne szükség.