Ezt az észak-atlanti tömb 28 tagországa külügyminiszteri szintű találkozóján jelentették be Brüsszelben. Alekszandr Lukasevics, az orosz külpolitikai főhatóság hivatalos szóvivője szerint, ezen senki nem nyer.
Úgy tűnik, hogy a nyugati politikusok személyes sértésként értékelik a szocsi olimpia sikerét, a szíriai katonai akció megakadályozását, a bizonyos fokú áttörést az iráni nukleáris programban, az Eurázsiai Gazdasági Szövetség megalakulását, azaz Oroszország geopolitikai sikereit. A szembenállás aktív fázisa akkor kezdődött, amikor a Krím, történelmi területünk visszatért Oroszországhoz. De az egyik ok pénzügyi természetű – állítja Andrej Kortunov elemző.
“A NATO tagjainak többsége nem teljesíti kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy GDP-jének 2 százalékát költse védelmi célokra. Ezen kívül a tömb demoralizált, miután kiderült, hogy nem volt hatékony a NATO Afganisztánban, és a líbiai akció sem volt olyan sikeres, mint ahogyan azt tervezték. Ehhez hozzá kell tenni még a pánikhangulatot,hogy Oroszország úgymond akár holnap betörhet a balti államokba, ezért szükség van a biztonság sürgős erősítésére.”
A NATO brüsszeli csúcsértekezletén döntöttek a tömb országai védelmi képességeinek erősítéséről, valamint Ukrajna katonai erejének növeléséről. A Pentagon fontolgatja, hogy újabb hadihajót küld a Fekete-tengerre. Romániához fordult annak érdekében, hogy egyik bázisán növelhesse katonáinak és repülőgépeinek számát. Megduplázták a vadászgépek számát a balti államokban.
De az Oroszországgal kapcsolatos feszültségkeltés és az apokaliptikus várakozások valójában csak arra valók, hogy megmaradjon a tömb ellenőrzése egész régiók fölött. Ugyanakkor a globális biztonság egyik záloga a partnerség NATO és Moszkva között az átfogó terrorveszély, a szélsőségesség és a vallási radikalizmus miatt Észak-Afrika és a Közel-kelet viszonylatában. Vlagyimir Stol politológus véleménye:
“Az európai és a nemzetközi biztonság erősítése szempontjából mindig fontos prioritás volt az Oroszország és a NATO közötti együttműködés. De Oroszország most nem olyan, mint amilyen az 1990-es évek elején volt. Lehet, hogy a NATO vezetősége nem érti meg, hogy a világban változik a geopolitikai helyzet, mégpedig nem az észak-atlanti tömb és az amerikaiak lehetőségei kibővítésének irányába, hanem az új erőközpontok felé, ahol Kína mellett az egyik centrum Oroszország.”