Nem csupán játék a számokkal az az adatsor, amely a Nemzetközi Energia Ügynökségnek köszönhető. Legutóbb Kampalában értékelték az adatokat. A jelentésben a pár évvel ezelőtti top tíz kőolajtermelő országról, mint a világtermelés 63 százalékának „felelőséről” emlékeztek meg. Nigériával az élen több afrikai ország is benne volt ebben az elitben. 2014-ben már másként írják a fosszilis energiahordozók afrikai történelmét, főleg azért, mert két óriás importőr – Kína és India –az új helyi termelőket, például Ugandát helyzetbe hozza. Ehhez járul hozzá – fogalmaznak a kampalai elemzésben – az új technológiák térhódítása, nevezetesen, hogy a korábban elérhetetlen forrásokból is gazdaságosan kitermelik a szénhidrogént. A piac átrendeződésére hivatkoznak az afrikai esélyek felértékelődését kimutató ugandai tanulmányban, és jelzik, hogy az egyik visszhangos törekvést – Európában a fosszilis tüzelőanyagok használatának csökkentését akarják elérni a megújulókra való átállással – egyelőre alig lehet észrevenni. Az afrikai piaci viszonyokat ugyanakkor az árkartellekre emlékeztető praktikák befolyásolják leginkább, Nigéria így vesztett el 29 milliárd dollárt a Shell, Total és az Eni árpolitikája miatt.