A három tömörülés a kormány szociális politikája miatt hirdetett tiltakozó akciót. A szervezők szerint a kabinet intézkedési hátrányosan érintik a munkavállalókat, csökken a vásárlőerő, nőnek az adók, alacsonyabbak a bérek, ráadásul a szociális párbeszéd is „befagyott” az érintett felek között. A szakszervezetek nehezményezték, hogy a kormány, érdemi tárgyalások helyett megbízottakat küldött az üzemekbe azzal a feladattal, hogy próbálják lebeszélni a dolgozókat a sztrájkban való részvételről.
A marokkói kormány nincs könnyű helyzetben. 2011-ben meglehetősen bőkezűen költött a szociális-és ártámogatásokra, valamint a nyugdíjrendszerre, hogy elkerülje az Arab Tavasz más észak-afrikai országokban tapasztalt hatását. Az intézkedéseknek is köszönhetően Marokkó stabil maradt, az uralkodó pedig kivívta a Nyugat elismerését azzal, hogy társadalmi párbeszédet indított, próbálta enyhíteni a feszültségeket.
Mostanra azonban kiderült, hogy az ország gazdasága nem bírja el hosszú távon a bőkezű szociális rendszer terheit, a külföldi partnerek (Köztük a nemzetközi Valutaalap) is sürgetik, hogy reformokkal (vagyis megszorításokkal) stabilizálja a költségvetést, biztosítsa a bevételek és kiadások egyensúlyát. A szakszervezeteknek ez érhető módon nem tetszik, nem engednének abból, amit korábban már sikerült kiharcolniuk. Különösen a nyugdíjrendszer tervezett átalakítása fájó pont. a kormány 65 évre emelné fel a nyugdíjkorhatárt és több ledolgozott évért cserébe biztosítana kedvezményeket. A reformra azért van szükség, mert a közszféra ellátását biztosító állami nyugdíjalap folyamatosan veszteséges, a deficit mértéke egyre nő, (750 millió dirham, vagyis 86 millió dollár idén, jövőre viszont már várhatóan ennek az összegnek a 3 és félszerese). Ha nincs változás, a rendszer fenntarthatatlanná válik.
A GDP-arányos költségvetési hiány csökken, 2012-ben még 7% fölött volt, idén viszont 5% alatt lesz, ami biztató üzenet a befektetőknek, pénzügyi köröknek. A sztrájk 24 órás, a köz-és magánszférára egyaránt kiterjed. (Fotó:Getty Images)