Denis Mukwege doktor szülőföldjén, a Kongói DK keleti részén alapított kórházat miután a háborúk tönkre tették azt a kórházat, ahol addig dolgozott. 1999-ben látott munkához, hogy rendbehozza azokat a nőket, akik csoportos nemi erőszak áldozatai lettek a térségben. A különböző milíciák és hadseregek fegyverként alkalmazták a csoportos nemi erőszakot, hogy így félemlítsék meg a lakosságot. Mukwege doktor több mint 40 ezer lányt és asszonyt kezelt az elmúlt 15 év során, de szerinte az áldozatok száma meghaladta a félmilliót ezalatt az idő alatt!
Külön gondot jelent, hogy a megerőszakolt nőket, illetve az általuk szült gyerekeket kiközösítés veszélye fenyegeti ebben a térségben. Az orvosnak tehát nem elég a test bajait orvosolnia, de lélektani segítséget is kell nyújtania betegeinek, akiknek egy része öngyilkos lesz, mert nem tudja elviselni kétségbeejtő helyzetét.
A nagy ruandai népirtás /1994/ óta nincs nyugalom a térségben. Bár most az M 23 milícia letette a fegyvert, és vezetői Hágában vannak a nemzetközi bíróság előtt, de a térségben olyan erős a törzsi-nemzetiségi gyűlölet, hogy bármikor újabb fegyveres konfliktus robbanhat ki, és ebben minden fél alkalmazza a csoportos nemi erőszakot mint a megfélemlítés eszközét. Ezért félő, hogy még sokáig lesz munkája a kongói doktornak, aki megkapta a Szaharov díjat Strasbourgban, mert kórházában a csoportos nemi erőszak áldozatait kezeli a Kongói DK-ban.