Környezetvédők díja
Yvonne Brown először egy kóbor macskát fogadott örökbe, aztán egy másodikat. Most 12 ezernél tart. Persze “csupán” százat tart otthon.
Yvonne még jó pár évvel ezelőtt fogadott be egy macskát, amelynek új gazdát szeretett volna találni, de nem sikerült. Azonban nem adta fel és egyre több cica került hozzá az utcáról, melyeket lassan egyre nagyobb sikerrel juttatott el újdonsült gazdáinak. Auckland egyik kis kertes házában élve azonban még mindig mintegy száz kedvence várja haza minden nap. Yvonne ugyanis, amikor nem a macskákkal törődik, egy keresztény gyülekezeten keresztül embereknek is segít, leginkább az idősápolás terén.
Közösségi Szellem Díj
Stephen Pearson konyhája első ránézésre fura, másodikra sokat elárul: alig van benne szabad hely, mert mindenütt gabonapelyhes dobozok állnak, ezeket azonban iskoláknak és napköziknek szállítja minden reggel. Természetesen ingyen.
Évekkel ezelőtt szembesült azzal, hogy városában, Taurangában sok gyerek reggeli nélkül megy iskolába. Ezen szeretett volna valahogyan változtatni. Először felmérte, hol és hány gyermeket érint ez, aztán pedig közösségi oldalakon gyűjtést szervezett “Kids Love Kai” néven. Azóta annyi gabonapehely gyűlik össze minden nap, hogy majd egy órába kerül kipakolni az autójából a felajánlott finomságokat.
Szintén ebben a kategóriában Julie King-et is felterjesztették. Ő Tokoroában döbbent rá, hogy a fiatalok mennyire könnyen hozzájutnak olyan drogokhoz, melyeket törvények nem tiltanak. Saját egyszemélyes tüntetéséből végül 22 városra kiterjedő szervezkedés lett, melyben győztek és szigorították az ilyen jellegű tudatmódosító szerek használatát.
Sonia Wilson szavai szerint “egy nap nagyon sok órából áll… és meglepődnél, mennyi mindent tudsz belesűríteni.” Rotorua városában 25 éve önkéntes Sonia szabadidejében egy helyi szervezeten keresztül segít a városban lakóknak. Beteg ápol, támaszt ad, mindenkinek a megfelelő, személyre szabott segítséget. Mindezt úgy, hogy gyermeket nevelt, dolgozott vagy épen továbbképzésen volt.
Kelly Dugannek 2011-ben született sérült gyermeke, számára azonban nem volt kérdés, hogy ugyanolyan szeretetet érdemel meg, mint más kisbabák. A fáradhatatlan édesapa képes volt más, hasonlóan nehéz helyzetben lévő szülőnek segíteni, majd még egy néhánynak, majd pedig többnek. Ma egy Smile Dial szolgáltatást vezet beteg gyermekeket nevelőknek. “Tudjuk mennyire pokolian nehéz feladat, mivel mi is minden nap ezt tesszük.” – utalt saját helyzetére, de ettől függetlenül életpártiként tudja, hogy a nehézségeket mindig megéri felvállalani.
A fiatal Billie Jordan, miután átélte a christchurch-i földrengést Aucklendbe költözött és sokáig poszt-traumatikus stressztől és konstans halálfélelemtől szenvedett. Azonban észrevette, hogy az országban lakó idősek is hasonló érzésekkel élnek. Ekkor döntött úgy, hogy valamilyen egyedi és különleges dologgal segítenie kell az időseken. Hip-hop tánccsoportot hozott létre, kizárólag idősek részére. “Az élet kiszámíthatatlan furcsaságaira és egyben nagyszerűségére akartam felhívni a figyelmet.” – magyarázta döntését, amikor ebbe a munkába belekezdett. Az elmúlt években komoly világhírnévre tettek szert és ahol csak lehet hirdetik, hogy “az élet arra való, hogy éljék.”