Mintegy hárommillió köbméternyi részt kotornak ki a világ egyik csodájának tartott Nagy-korallzátonyból. Az ok egyszerű: az ország legfőbb gazdasági ágazata, a bányászat, pontosabban a kitermelt szén könnyebb tengeri szállításának biztosítása.
Az Ausztrál Tengertudományi Intézet egyik kutatása szerint a korallzátony mérete már így is a felére csökkent az elmúlt három évtizedben, köszönhetően a globális felmelegedésnek. A korallok ugyanis rendkívül érzékenyek a víz hőmérsékletének változására. Hab a tortán hogy a mezőgazdaságban használt vegyszerek a víz természetes lefolyása miatt végül a tengerben kötnek ki, így annak savassága is megváltozott, következményei szintén döbbenetesen rombolóak.
Az már talán nem is meglepő, hogy sorra nyílnak az új, főleg szénbányák. Az igaz, hogy ezek főleg exportcélra termelnek, de ez sem “mentség”, hisz a globális felmelegedésért felelős gázok így nem helyben, hanem főleg Kínában kerülnek a légkörbe. Nem is beszélve arról, hogy a kitermelés számos ritka állatfaj otthonát teszi tönkre.
Nem csak a keleti part mentén, de a nyugaton is kártékony Canberra. Nyugat-Ausztrália tagállamban kivételes szabályozással lehetővé vált a három méteresnél nagyobb cápák kifogása (leölése), mivel az elmúlt években megnőtt a halálos kimenetelű cápatámadások száma a térségben. Bizonyos források szerint, csak januárban 104 tengeri ragadozót pusztítottak el, köztük a már így is veszélyeztetett fehér cápákat is.
Az Abbott kormány szeretné elérni azt is, hogy Tasmániában mintegy 170 ezer hektárnyi erdő kikerüljön az Unesco Világörökség listájáról, mivel az “nem kellően értékes”, hogy a listán szerepeljen. Szintén a jelenlegi miniszterelnök száját hagyta el a következő mondat az un. Forestwork szervezet egyik tárgyalása után: “Nekünk tulajdonképpen sok nemzeti parkunk van, már így is sok erdőt védünk. Nem elhanyagolható tény, hogy túl sokat is.”
A megszorítások Ausztráliát sem kerülték el az elmúlt egy évben, ennek köszönhető, hogy a tavalyi 74,6 millió dolláros hozzájárulás a nemzetközi környezetvédő programokhoz idén kereken 0 dollárra csökkent. Ezek után nem meglepő, hogy a tavalyi varsói klímakonferencián Hunt környezetvédelmi miniszter meg sem jelent.
A megújuló energiák részesedését az elektromos áram fogyasztásban 2020-ig 20%-ra növelni szándékozó Renewable Energy Target kezdeményezés élére azt a Dick Warburton üzletembert nevezték ki, aki maga nem hisz a globális felmelegedésben, illetve abban, hogy azt az emberi tevékenység okozza. Warburton egyébként Abbott egyik üzleti tanácsadója. Az Australian Renewable Energy Agency pedig 435 millió dollárral kevesebb állami támogatásban részesül, mely egyenértékű a megszűnéssel.
Egyébként otthon is egyre kevesebb figyelmet kap a klímaváltozás. A kormány tanácsadó testülete Climate Change Authority, melyet az előző kabinet állított fel idén júliusban megszűnik. Sőt arra is meg lesz az esély, hogy idén nyáron visszavonják az un. széndioxid adót.
A bányászatot különféle adókkal is segíti a kormány, így mintegy évi 2 milliárd dollárnyi értékben kedvezményesen juthatnak hozzá az üzemanyagokhoz (benzin és gázolajhoz). Ez adófizetőnként évi 182 dollár, aminek köszönhetően a cégek alkalmazottjai autóikkal olcsóbban közlekedhetnek.
Ausztrália jólétét főleg a felfelé ívelő bányászat biztosítja, legalábbis rövid távon. Azonban hosszú távon mennyire éri meg ez a politika? Az pedig, hogy hatalmas nemzetközi sikernek értékeli Canberra, hogy a japán bálnavadászokat kitiltották az Antarktisz környékéről, csupán csak csepp a tengerben.