Két hónappal a végzetes áradás után az abidjani hatóságok kimondták a halálos ítéletet Adjouffoura. Így hívják az elefántcsontparti gazdasági főváros egyik nyomornegyedét, ahol legalább hatvanezren élnek. Itt össze-vissza húzták fel a viskókat, senki nem törődött azzal, hogy a közeli hegyoldalról, nagy eső esetén, gyakran sártömeg csúszik a nyomortelep felé. Eddig kisebb kellemetlenségekkel megúszták a nagy zivatarokat. De idén nyáron minden korábbinál hevesebb eső zúdult Abidjanra. És a hegyoldal a szó szoros értelmében rázúdult Adjouffoura. A katasztrófát tetézte, hogy az össze-vissza építkezés következtében beszűkültek a vízelvezető csatornák, tehát a földcsuszamlás áradással párosult. Legalább harmincan haltak meg a hivatalos adatok szerint, de sokan úgy vélik, hogy az áldozatok valós száma ennek a többszöröse. Aztán ahogy elmúlt az esős időszak és újra kisütött a nap, az ott élők új viskókat emeltek, az élet, lassan újraindult Adjouffouban. De a hatóságok közben nagy titokban másként döntöttek: elhatározták, hogy felszámolják a veszélyes nyomornegyedet és letarolják az összes viskót. De erről csak a buldózerek érkezése előtti napon értesítették az ott lakókat. Ha előbb szólnak, vélhetően tüntetések kezdődnek, tiltakozó mozgalom szerveződik a negyed megmentéséért, és a hatóságok ezt el akarták kerülni. Így aztán az ott élőknek csak arra maradt idejük, hogy összepakolják, ami mozdítható. Máskor is volt példa hasonló városrendezési hadműveletre Abidjanban. A hatóságok mindig ideiglenes szállást ígértek a kitelepítetteknek, de eddig még soha nem volt annyi hely, mint ahány kiköltöztetett és az Adjouffout elhagyni kényszerülők most is attól tartanak, hogy jó néhány éjszakát a szabad ég alatt kell tölteniük.