Szénizotópos vizsgálatok szerint a koponya egy europid férfié, s „80 százalék az esélye”, hogy az 1600-as évekből származik, tehát jóval korábbról, minthogy James Cook (1728-1779) elérte a déli kontinens keleti partjait. A vizsgálatokat a helyi rendőrkapitányság rendelte el, miután 2011-ben koponyát találtak Taree városában, Sydneytől 350 kilométerre, a Manning folyó közelében. Érdekes módon azonban egyéb csontmaradvány nem került elő.
Stewart Fallon, az Ausztrál Nemzeti Egyetem radiokarbonos vizsgálatokra specializálódott szakértője „lenyűgözőnek” nevezte a felfedezést, a vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a férfi a 17. század közepén, vagy az 1700-as évek végén élt, de inkább az előbbi valószínű.
A szakértők szerint a vizsgálat eredménye nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki megelőzte volna Cook kapitányt. Adam Ford régész szerint a koponya egy magángyűjtemény darabjaként került Ausztrália keleti felébe; úgy vélekedett, hogy mielőtt átírnánk Ausztrália történelmét, érdemes alaposan szemügyre venni a koponya megtalálásának körülményeit, tudva például azt, hogy a 19. században nagy népszerűségnek örvendtek az ilyen leletek a gyűjtők körében.
A holland felfedezők a 17. század elején érték el Ausztrália nyugati és északi felét, de az angol Cook volt az első fehér, aki először felfedezte a kontinens keleti részét. Cook felderítette és meglepően pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot is, majd a Torres-szoroson kijutott a nyílt Arafura-tengerre.
Forrás: Múlt-kor