A világ legeldugottabb helyeire is eljuttatná az internetet a Google, méghozzá légballonok segítségével. A kísérleti projekt szombaton indult az új-zélandi Déli-szigeten fekvő Tekapo-tónál, ahol feleresztették az első ilyen légballonokat.
Légballonok segítségével juttatná el az internetet a világ legeldugottabb helyeire is a Google: a kísérleti projekt szombaton indult az új-zélandi Déli-szigeten fekvő Tekapo-tónál, ahol feleresztették az első ilyen légballonokat.
A Project Loon elnevezésű programon már 18 hónapja dolgoznak a Google fejlesztői egy titkos laboratóriumban, amelynek munkatársai már előálltak a Google vezető nélküli autójával és a webszemüveggel, a Google Glass-szal is. A szombaton felbocsájtott ballonok ez elsők azon több ezer közül, amelyeket a Google a sztratoszférába akar feljuttatni, hogy áthidalja a digitális megosztottság szakadékát a világ 4,8 milliárd internet nélküli embere és a már internetes csatlakozással bíró 2,2 milliárd szörfölője között.
Ha a technológia sikeres lesz, lehetővé teszi, hogy számos ország átugorja a drága optikai kábelek lefektetését, és drámaian megnöveli az internethasználók számát Afrikában és Délkelet-Ázsiában. „Ez a holdkutatási programhoz hasonló vállalkozás. Egy igazán nagy, megvalósításra váró cél. Az internet lehetősége a korunkat átformáló egyik legnagyobb technológia” – hangsúlyozta Mike Cassidy projektvezető.
Az első ember, aki a Google légballonos internetes kapcsolata révén csatlakozhat a világhálóhoz, az új-zélandi Leeston városkában élő Charles Nimmo gazda, vállalkozó lesz. Ő egyike annak az ötven helybélinek, akik jelentkeztek a kísérleti programra. Technikusok érkeztek a kisvárosba, és a házak falára kosárlabda nagyságú jelfogó eszközöket szereltek fel.
Nimmo egyike azoknak a vidéken élő embereknek – még a fejlett országokban is –, akik nem juthatnak hozzá a széles sávhoz. A tárcsázós technológiáról évekkel ezelőtt ugyan átállt a műholdas internetszolgáltatásra, ám akkora számlával kellett szembenéznie, amely bizonyos esetekben a havi ezer dollárt is meghaladta.
A koncepció ugyan új, de a légballont számtalan helyen használják a kommunikációban, a közlekedésben és a szórakoztatásban évszázadok óta. Kr. e. 220-ban például kínai tábornokok papírból készült léggömböket használtak katonai jelek továbbítására.
A Google légballonjai közül minden egyes ballon egy New York város nagyságának kétszeresét kitevő területen – 1250 négyzetkilométeren – képes internetes szolgáltatást biztosítani, és a domborzat sem jelent akadályt. Képes internetet eljuttatni Afganisztánba a magashegyi hágók térségébe vagy a közép-afrikai Kamerunba, ahol minden száz emberből csak négynek van internetes hozzáférése.
A Google azért választotta Új-Zélandot a projekt próbájára, mert hatalmasak a távolságok. A következő fázisban háromszáz héliummal töltött ballont bocsátanak fel, amelyek kört alkotva a déli félteke 40. szélességei körén Új-Zélandtól Ausztrálián át Chiléig, Uruguayig, Paraguayig és Argentínáig képesek lesznek eljuttatni a világhálót a 3G-s hálózatokhoz hasonló sebességgel vagy gyorsabban. A Google légballonok szabadon repülnek, napenergia biztosítja a szolgáltatás működését. A napelemek négyórányi töltése egy egész napos működéshez elegendő, az uralkodó szelek által hajtva repülik körbe a Földet. Internet-hozzáféréssel rendelkező földi állomásokról, amelyeket 10 kilométerenként telepítenek, juttatják el a jeleket a légballonokra.
MTI