A második világháború végén a szövetséges hatalmak által négy megszállási övezetre felosztott Németországban játszódó Lore képviselte idén Ausztráliát a legjobb idegen nyelvű filmek mezőnyében, az alkotás több nemzetközi filmfesztiválon sikerrel szerepelt, a közelmúltban elnyerte a Titanic Filmfesztivál Hullámtörők-díját, a hétvégén pedig a Német Filmakadémia a legjobb filmek járó díjával jutalmazta.
“Hihetetlenül izgalmas, hogy a közönség ilyen jól fogadja a filmet világszerte” – mondta a Sydneyben dolgozó rendezőnő az MTI-nek adott telefoninterjúban.
Shortland második nagyjátékfilmje, a Lore Rachel Seiffert The Dark Room című regényének feldolgozásából született. Az érzékeny, finoman megfogalmazott, sokrétegű történetben a 17 éves Lore (Saskia Rosendahl) szembesül az elbukott náci Németország hazugságaival és ráébred arra, hogy a szövetségesek börtönébe került szülei maguk is háborús bűnöket követtek el.
A túlnyomórészt a szabadban, külső helyszínen forgatott, a háborús borzalmakat néhol poétikus szépségű képekkel ellenpontozó filmdráma öt testvér utazását követi nyomon a Fekete-erdőtől az észak-német tengerpartig. Lore, a legidősebb kénytelen átvállalni az anyai szerepet jóval fiatalabb húga és öccsei (a legkisebb még kisbaba) mellett az éhező, háború által dúlt országon át vezető 900 kilométeres úton, hogy eljussanak a biztonságot jelentő nagymamához. Az úttalan-utakon egy véletlenül hozzájuk csapódott, koncentrációs tábort megjárt zsidó fiatalember, Thomas (Kai-Peter Malina) segítségével vergődnek előre. A Hitlerjugendben felnőtt Lorét egyszerre taszítja és vonzza a fiú. A belénevelt náci eszmék miatt ellenséget lát benne, ám Thomas nagylelkűsége és kitartása rácáfol minderre.
“Seiffert saját családi történetét írta meg a regényben” – mesélte Shortland. A német-osztrák szülőktől származó brit írónő nagyszülei háborús bűnök miatt kerültek börtönbe 1945-ben. Magukra maradt gyerekeik hetekig voltak úton, hogy átkeljenek Németországon. Azt hitték, apjuk hős, és ekkor ébredtek rá, hogy háborús bűnös volt.
A rendező első filmje, a 2004-ben bemutatott, és számos díjat kapott Cigánykerék után több ajánlatot kapott, Amerikából, Nagy-Britanniából is keresték filmtervekkel, de miután elolvasta Seiffert regényét, amit az Edinburgh-i Filmfesztiválon kapott, nem tudott többé elszakadni tőle. Mint az MTI-nek felidézte, a film költségvetésének előteremtésével és a forgatókönyv megírásával együtt öt évig tartott, míg végül sikerült leforgatnia a produkciót.
Nem holokauszt-filmnek szánta munkáját.
“A film inkább arról szó, hogy mi van, ha kiderül, az ember apja bűnös. A történetet akár az ausztrál gyarmatvilágba is helyezhettem volna, vagy bármely olyan válságövezetbe, ahol embertelenségeket követtek el. Főként az érdekelt, mi zajlik le egy gyerekben, és hogyan hat mindez a család életére” – fűzte hozzá.
Cate Shortland szerint a világban tapasztalható rasszizmus, az előítéletek elleni harcban a társadalmi párbeszéd segíthet, amivel fel lehet nyitni az emberek szemét, és szembesíteni lehet őket saját előítéleteikkel, mindegy, hogy azok az iszlámmal, a zsidósággal vagy faji kérdésekkel kapcsolatosak.
“A gyerekeinket is meg kell tanítani arra, hogy kiálljanak az embertelenségek ellen. Ez hihetetlenül fontos” – emelte ki.
A Lore főszereplője, Saskia Rosendahl, akinek ez volt az első játékfilmje, az Ausztrál Filmintézet és a Stockholmi Filmfesztivál díját is elnyerte alakításáért. Cate Shortland szerint kulcsfontosságú volt, hogy megtalálja a megfelelő főszereplőt. “Nem tudok olyan filmet nézni, amelyben látszik, hogy játszanak a színészek. Saskia teljesen hiteles volt a szerepében, és nagyon könnyen ment vele a munka” – magyarázta.
A rendezőnő új film forgatására készül. A produkció Indonéziában játszódik, egy ausztrál anyáról és fiáról szól, és azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy néha talán könnyebb valakinek egy idegent szeretni, mint saját családját.
A Lore a Mozinet forgalmazásában csütörtöktől látható a magyarországi mozikban.
Forrás: MTI
Kép: IMDB