Felgyújtotta magát egy arab gyümölcsárus Iránban
Mohammed el-Búazízi volt az a tunéziai fiatalember, aki 2010.december 17-én végső elkeseredésében felgyújtotta magát az észak-afrikai országban és halála vezetett az „arab tavasz” kitöréséhez. Most Iránban történt egy nagyon hasonló eset.
Március 22-én Youness Asakere, egy arab származású, iráni állampolgárságú élelmiszerárus gyújtotta fel magát a délnyugati Huzesztán tartományban egyik városában. A férfi így akart tiltakozni az ellen, hogy a hatóságok elkobozták az áruját, valamint megtiltották neki, hogy a piacon áruljon.
Asakere gyümölcsök és zöldségek eladásából próbált meg megélni. Március 23-án helyezték végső nyugalomra, a temetésén számos ellenzéki aktivista és rendszerkritikus iráni jelent meg. Az általuk, a közösségi oldalakon közzétett képek szerint „egy csendes tüntetés volt az iráni rezsim ellen”.
Kétségtelen, hogy Teherán és az iráni hatóságok először megijedtek az incidenstől és attól, hogy a hatása tovább terjedhet az egész perzsa országra. Az eset nagy hasonlóságot mutatott a 2010-es tunéziai megmozdulásokkal, amelyek végső soron Ben Ali bukásához vezettek: akkor is egy utcai árus gyújtotta fel magát, ami végül elsöpörte a rezsimet. Az interneten, a közösségi médiában és az utcán is bírálták a hatóságokat, mert „durván bántak Askerevel”, valamint nem tettek meg mindent azért, hogy integrálják a társadalomba. Az iráni médiumok nem foglalkoztak az esettel, a hatóságok pedig leszedték az ellenzéki aktivisták kiírásait az internetről.
Iráni elemzők szerint egyelőre nem várhatóak egész országra kiterjedő megmozdulások, amelyek esetleg a rendszer bukásához vezetnének. 2013-ban volt egy hasonló eset, amikor egy fiatal férfi a teheráni parlament előtt gyújtotta fel magát, de annak sem volt további következménye. Azóta enyhült az iráni rendszer nyomása, Hasszán Róháni mérsékelt politikája a mindennapi életben is érzékelhető, az emberek “nem akarják, hogy veszélybe kerüljenek az óvatos reformok egy egész országra kiterjedő megmozdulással, ami csak a konzervatívok malmára hajtaná a vizet.”
Ali Alizadeh, egy ellenzéki aktivista, nyíltan megkérdőjelezte és felelősségre vonta az iráni társadalmat, hogy miért nem vezetett a gyümölcsárus halála tömeges megmozdulásokhoz. Bírálta a mérsékelt politikai erőket is, mert szerinte azoknak „apokaliptikus jelekre van szükségük ahhoz, hogy megmozduljanak”. Ugyanakkor figyelmeztette Teheránt, mert hogy “véget kell vetni a perzsa országban élő arabok diszkriminációjának”.
Irán teljes lakosságának körülbelül 2,5-3 százaléka vallja magát arabnak, ami körülbelül 1,5 millió főt jelent. Többségük síita vallású, de szunniták is akadnak köztük. Eléggé szétszórtan élnek a perzsa állam területén, főleg Fársz,Teherán, Kom, Huzesztán,Horaszán és Kermán tartományban. Jellemzően halászatból, állattenyésztésből élnek, a Perzsa-öböl mentén nomád életmódot folytatnak. Azonban az elmúlt időkben sokan felköltöztek a fővárosba és a nagyobb településekre, ahol általában alkalmi munkákból próbálják meg eltartani magukat.
A képen Youness Asakere látható.