A víz az úr a Nílus országaiban is

Öntözési miniszterek találkozójára kerül sor a napokban, Etiópiában. Oda látogat ugyanis az egyiptomi politikus, Hossam Moghazi több szakember társaságában. A szudáni és a házigazda etióp szakminiszterrel közösen három napon át foglalkoznak az etiópiai gátrendszerrel és vízerőművel, melynek magvalósítása alapvető hatással lehet a Nílus mentén lévő országok vízgazdálkodására. A közvetlen előzmény az, hogy egy hónappal ezelőtt éppen az öntözésért felelős tárcák vezetői szerződésben rögzítették a feladatot: tanulmányt készíttetnek az építmény hatásairól. A mostani rövid híradás a három politikus találkozójáról már békés szakmai munkára enged következtetni. Pedig egy-két évvel ezelőtt Egyiptom nem egyebet dobott be a köztudatba, mint azt, hogy akár katonai megoldást keres a vízkészletek megőrzése – megvédése – érdekében. Azóta a hatalom és a hangvétel alapvetően megváltozott, az akkori kairói iszlamista reagálásokat megszüntették, de egy lényeges körülményen, a Nílus vízhozamán nem sikerült változtatni. A Kék-Níluson felépülő duzzasztógát főleg azért okozhat majd gondot Egyiptomnak, mert a feltöltés időszakában valóban számottevő vízveszteséggel kell számolni, illetve később is a tározó tavából a párolgás tényleges apadást eredményez. Nem lesz teljesen ismeretlen a hatásmechanizmus a Nílus három országa számára, hiszen Szudánban, Egyiptomban és Etiópiában már építettek gátakat. Ám az, amelyik most készül, meghaladja méretében és „eredményében” az összes korábbit, 6000 megawattos erőmű építéséről van szó.