A városiasodás veszélyei Afrikában – Kampala

Míg a 20. század elején az afrikaiaknak mindössze 3 százaléka volt városi polgár, mostanra ez az arány elérte a 39 százalékot. Amennyiben a jelenlegi ütemben folytatódik a városiasodás, 2030-ban a fekete kontinensen 760 millió, 2050-ben pedig 1, 2 milliárd ember lesz városlakó.

Az urbanizációs mutatók szempontjából a fekete kontinens amúgy továbbra is az utolsó a világon, bár a városiasodás üteme ott a legmagasabb. Míg 2000-ben 35, egymilliónál nagyobb lélekszámú afrikai város volt, jelenleg ez a szám 53, és tíz év múlva várhatóan meghaladja a 70-et.

Kampala, Uganda

A Világbank március 2-án kiadott 5. országos jelentése figyelmeztet arra, hogy ha ilyen ütemben nő az ugandai főváros, Kampala lélekszáma, tíz éven belül gigagettóvá válhat, ha a lakhatási feltételeket nem tudják megfelelően tervezni és kivitelezni.

„ A városok fejlődési potenciáljának nem megfelelő kihasználása lelassítja a gazdasági növekedést, és olyan teljesen diszfunkcionális gettók megjelenéséhez vezet, amelyekben az emberek szinte állati körülmények között élnek. És ezek sajnos már léteznek. A tervezés ütemének lassúsága, szervezetlensége és a megfizethető lakhatási feltételek biztosításának elmaradása kifejezetten Kampala esetében a jelenlegi élhetetlen körülményeket még rosszabbá tehetik. Az engedély nélküli építkezés és a gettók terjeszkedése, a túlzsúfoltság rohamosan nő, olyan kaotikus állapotot teremtve, amely a fizikai és társadalmi környezet teljes leromlásához vezet” – áll a jelentésben.

Egy átlagos hétfői reggelen emberek ezrei kelnek át Kampala egyik fő csomópontjánál a Kireka úton. Ez a Banda negyed bádogviskókból álló területén halad át. A viskók legtöbbje szennyvízcsatorna mellett áll, és persze lakóház, kis része pici bolt. Az épületrengetegben nincs se villany, se víz, se csatorna, se konyha. A deszkákkal szeparált mellékhelyiség közös, mintegy tíz család (kb. 90 fő) is használhatja.

Ez a „slam” újonnan épült lakóparkokkal körülvéve képezi a város részét. Esős időben tavacskák hálózatává válik, máskor pedig olyan, mint egy elhanyagolt krumpliföld. És ez csak egy a kampalai nyomornegyedek közül. Hatalmas ellentétet képeznek az újonnan felépített luxusingatlanok, a felhőkarcolók a túlzsúfolt szegénytelepekkel. A vidékről betelepült emberek tömege persze a könnyebb, jobb élet reményében költözik a fővárosba, de ezt a robbanásszerű népességnövekedést eddig szabályozás, kidolgozott tervek és infrastrukturális beruházások nélkül hagyták bekövetkezni. Ezért a városi lakosság jelentős része ilyen illegális telepeken és nyomornegyedekben tengődik. A gyors növekedés kiélezheti a társadalmi feszültségeket is, hiszen polarizálhatja a társadalmat a gazdagok és a szegények között. A megfelelő utak híján nehezen elérhető vidéki területek és a városok közötti szakadék egyre nagyobbá válik. Az akut szociális feszültségek a várost a bűnözés és a társadalmi nyugtalanság melegágyává tehetik, amelyek mind a politikai, mind a gazdasági környezetet veszélyeztetik. A város rendkívüli sérülékenységét a nem megfelelő áram- és vízhálózat, illetve a gyenge építési előírások okozzák.

A gettók száma egyenesen arányos a vidékről a városba költözők intenzitásával. A vidékről érkező emberek minden nap ellepik a várost, munkát keresve. A 2014-es népszámlálás szerint Kampala becsült népessége 3,5 millió fő.

Philippe Dongier, a Világbank Tanzánia-Uganda-Burundi igazgatója szerint ez a szám a következő tíz évben 10 millió fölé is mehet, aminek eredményeképpen egész Kampala egy gigagettóvá válhat.

2014-ben a KCCA – Kampala Városi Hatóság – bejelentette, hogy az elkövetkezőkben nem fogadnak be olyan terveket, melyek csak 1, vagy 2 szobás lakásokra vonatkoznak, hiszen ez az átlagos gyerekszám (7-9 gyermek) mellett nem elégséges. Az építőipar néhány prominens személye szerint, ha ezt elfogadják, az magával hozza az „alacsony költségű építkezést”. 2014-ben a KCCA 400 milliárd ugandai shilling (UGX) hitelt kötött le a Hitelbanknál, amelyet az infrastruktúra fejlesztésére szán. Hiszen ez a gyors városiasodás igen jelentős keresletet támaszt az infrastrukturális szolgáltatások iránt, ami egyszersmind széles befektetési lehetőségeket is teremt. Az ország legjelentősebb vásárlóerőt jelentő középosztálya szinte teljes egészében Kampala város közlekedési és gazdasági centrumában összpontosul. Így a fogyasztási cikkek kereskedelme is itt centralizálódik.

A világbanki jelentés rámutat arra is, hogy ha minden fejlesztési beruházás (lakásépítés, infrastruktúra, csatorna- és vízhálózat-bővítés, megfelelő áramhálózat) koordináltan történik, akkor Kampalából az elkövetkező években egy jól működő, igazi nagyváros, metropolisz válhat.

Lukács Balázs