Így hódítják meg a kínaiak Kelet-Afrikát 2. rész
Háromhetes tanulmányutunk keretében a Kínai Népköztársaság térségbeli jelenlétét is vizsgáljuk, kifejezetten azon kérdések, a beruházások, kínai munkavállalók és migránsok, valamint az infrastrukturális fejlesztések kapcsán, melyek hazánk számára is jelentőséggel bírnak, tanulságul szolgálhatnak. A mini-sorozat második részében Tanzániát vesszük górcső alá, miután előző cikkünkben áttekintettük Kína afrikai jelenlétét. A pécsi küldöttség tagja, Vörös Zoltán írása.
Tanzánia történelmi metszetben is fontos láncszeme a kontinens és a kelet-ázsiai állam kapcsolatának. A kínai kommunisták az 1960-as évek elejétől egészen az 1970-es évekig tartó „külön-utas” magatartása során ugyanis az aktívabbá és kezdeményezővé váló kínai külpolitikát a kedvezményes hitelek és segélyek nyújtása jellemezte, melyeken keresztül világosan értelmezhetővé és érzékelhetővé váltak az ország vezetésének külpolitikai célkitűzései, törekvései. A Kínai Népköztársaság felvirágoztatta kapcsolatait Afrika újonnan függetlenedett államaival, valamint a Szovjetunióval szembeni ideológiai támogatásért cserébe, számukra is nyújtott kedvezményes hiteleket. Az Afrikába irányuló támogatások jelentősége hatalmas volt, máig tartó hatásokkal, melyek mentén könnyedén jelenhettek meg ismételten a kínai érdekek. Az egyik legjelentősebb beruházás a TAZARA vasútvonal volt, mely Tanzánia és Zambia közlekedését segítette, nem csupán megindítva a személyszállítást, hanem fellendítve a kereskedelmet és az áruszállítást is.
(Az arushai Nelson Mandela African Institute of Science and Technology nemrég kínai támogatásból nagy teljesítményű szervereket kapott.)
Tanzániába a volt gyarmattartó Egyesült Királyság után már a Kínai Népköztársaság fekteti be a legtöbb pénzt, de egy 2014 év végi megállapodás, mely egy dar es-salaami kereskedelmi központról és elosztóról született, vélhetően ezen a helyzeten is változtatni fog. Az óriási területű logisztikai központ építéséhez több mint 400 millió dollárral is hozzájárul a pekingi kormány, de elkészültével komoly gazdasági erőfölényre tehet szert Tanzánia a térségben. A teljes képhez hozzátartozik ugyanakkor az is, hogy a központ funkciói közül első ütemben azok fognak elkészülni, melyek az afrikai országba irányuló kínai exportot hivatottak segíteni, és a második ütem során elkészülő elemek fogják majd az afrikai exportot erősíteni. 2013-ban a kínai befektetések elérték a 2,5 milliárd amerikai dollárt, miközben már több mint 500 kínai cég, vállalat tevékenykedett az országban.
A kínai jelenlét többnyire az ország keleti területein és a gazdaságilag fontos térségekben koncentrálódik, de ezek esetében az infrastrukturális fejlesztések az állampolgárok számára is elérhetőek: az ország fő útvonalai kapcsán érezhető a fejlődés és előrelépés, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból is. A beruházások kapcsán ugyanakkor sok kritika is megjelenik, az alacsony árakkal dolgozó kínai vállalatok és a helyi cégeket ellehetetlenítő helyzet miatt, ráadásul az alacsonyabb árak alacsonyabb standard-eket, minőséget is jelentenek. A kínai vállalatok ugyanis az alacsony áraikat saját eszközeiknek és technikáiknak köszönhetik, mindent Kínából szállítanak be, adott esetben még a munkaerőt is, bár a korábbi évekhez képest itt is megfigyelhető a változás: igyekeznek a helyi lakosság számára is munkahelyeket biztosítani (ameddig ezek a helyi lakosok bírják a kínaiak munkatempóját). Az alacsony minőség azonban továbbra is kiemelkedő probléma a kínai beruházások kapcsán.
(Természetesen Arushából sem hiányozhat a jó kínai konyha. A Kínai Sárkány Étterem bejárata fölötti tábla hagyományos megjelenést biztosít.)
Utunk során több interjút is készítettünk, beszélgetést folytattunk, de a végeredmény mindig ugyanaz volt. Akár átlag állampolgár, akár egyetemi oktató, akár politikai intézmény alkalmazottja volt az illető, a válasz egyöntetűen ugyanaz volt: noha tisztában vannak a hátrányokkal is, az interakció a fontos, és összességében a kínai jelenlét csak segítheti Tanzániát, ráadásul mindegyik esetben elhangzott Kína alkalmazkodóképessége is, mely a kínai külpolitika, a kínai soft power egyik, Afrika szemében talán legkedveltebb jellegzetessége. Ez megfigyelhető akár a kívánt beruházások és fejlesztések kiválasztásában, vagy az említett helyi munkaerő bevonásában.
A kereskedelmi kapcsolatok is kiemelkedőek a felek között, Tanzániának már a Kínai Népköztársaság a legfőbb kereskedelmi partnere, a kétoldalú kereskedelem 2013-ban elérte a 3,7 milliárd amerikai dollárt, a kereskedelmi mérleg ugyanakkor még mindig a kínaiaknak kedvező – és bár a tanzániai fél reménykedik a mérleg kiegyenlítődésében, ez a közeljövőben még biztosan nem fog megvalósulni. Nyitókép: Infrastrukturális beruházás Dar es Salaam kormányzati negyedében. Fotó: Kalmár Lajos, 2011., további fotók, Tarrósy István
