Hotel Ruanda – Luxus és rettegés (Helyszíni beszámoló)

Számos film dolgozta fel az 1994-es ruandai népirtás történetét. Ezek közül az egyik leghíresebb a 2004-es Hotel Ruanda, amely Paul Rusesabagina igaz történetét vitte mozivászonra a genocídium történelmi eseményeibe ágyazva.

A hutu és tuszi népcsoport között néhány hónap alatt lezajló vérengzés ideje alatt Rusesabagina az akkor belga Sabena légitársaság tulajdonában lévő Mille Collines Hotel alkalmazásában állt. A genocídium szörnyűségeit ő is testközelből ismerte, hiszen saját maga hutu, felesége tuszi származásának köszönhetően mindkét oldalról érintettje, elszenvedője volt a mészárlásnak. Rusesabagina a hotel menedzsereként sok más ruandai lakossal szemben életét kockáztatva segítette a rászorulókat. Mikor Rusesabagina rájött, hogy semmi esetre sem számíthat a nemzetközi politika segítségére, úgy döntött üres hotelszobákba fogadja be az otthonukat elhagyni kényszerült áldozatokat. A népirtás ideje alatt a Mille Collines Hotel menedéke sokak számára így a túlélés egyedüli lehetőségét jelentette. Az idő előrehaladtával viszont egyre nőtt a hotelbe bebocsátást kérő személyek száma, így a szobák szűkössé és zsúfolttá váltak. Folyamatosan fennállt az esélye annak, hogy egy esetleges támadás következében a hotel „vendégei” hozzátartozóikhoz hasonlóan életüket veszthetik. Ám Rusesabagina csodával határos módon mégis sikerrel járt és családjával együtt összesen 1268 embert mentett meg a haláltól, nem téve köztük különbséget etnikai hovatartozásuk alapján.

A Hotel Ruanda című filmet számos kritika érte ugyan (többek között azt kifogásolták, hogy a jelenetek többségét nem az eredeti helyszínen Kigaliban, hanem a Dél-afrikai Köztársaság területén vették fel), kétségtelen viszont hogy a szívbemarkoló igaz történet rendkívüli hitről és emberségről tesz tanúbizonyságot, mely mindannyiunk számára példaértékűnek tekinthető.

Talán a sors kegyetlen fintoraként könyvelhető el, hogy Rusesabagina napjainkban nem saját hazájában, hanem Belgiumban él. Családjával együtt a népirtást követően elhagyta Ruandát, ugyanis számos fenyegetést kapott a genocídium ideje alatti szerepvállalása miatt. Jelenleg taxivállalatot üzemeltet, nem feledkezett meg viszont az otthoniakról sem, alapítványt hozott létre a népirtás áldozatainak segítésére.

A Hotel Ruanda története kétségkívül magáért beszél, így ha az ember Kigaliban jár, érdemes felkeresni a Hôtel des Mille Collinest (melyet 2014 júliusától a Kempinski üzemeltet) és megemlékezni a több mint húsz évvel ezelőtt történt népirtás eseményeiről, valamint Rusesabagina emberfeletti helytállásáról. Fotók:Tarrósy István.