Bár Belorusz lakosságának csupán tíz százaléka katolikus, a hétvégén mégis a Vatikán második embere látogatott az országba. A szentszéki államtitkár, Pietro Parolin a Vatikán minszki nagykövetségének alapkövét szentelte meg a fővárosban.
A vatikáni diplomácia számára Belorusz fontos ország, különösen az ukrajnai események kontextusában – nyilatkozta Parolin a Vatikáni Rádiónak. Az utóbbi időben Minszk valóban több fontos nemzetközi tárgyalást, beleértve a két minszki egyezményt, is levezényelt. Többen cikkeztek már arról, mindennek milyen hatása lehet a belorusz-európai kapcsolatokra, esetleg rehabilitálhatják-e Lukasenkót?
A rendszerváltás után a többi posztszovjet állammal ellentétben Belorusz nyíltan Oroszország szövetségese maradt. Az antidemokratikus berendezkedés és az emberi jogi visszaélések miatt az ország egyre inkább perifériára szorult, és az államfőt lassan „Európa utolsó diktátoraként” kezdték emlegetni. Sőt, 2011 óta Alekszandr Lukasenko és 200 támogatója beutazását is korlátozzák az Európai Unióba.
Az elmúlt hónapokban azonban puhulni látszik a viszony. Brüsszel annyira nyitott a változásra, hogy egy, a tagállamok által januárban elfogadott dokumentum már a közeledés lehetséges lépéseit tartalmazza. Ezen kívül Lukasenko meghívást kaphat az EU és hat posztszovjet állam májusi csúcstalálkozójára Rigába.
Ebbe a folyamatba illeszkedik Ferenc pápa törekvése is, hogy békítse a feleket. A The Moscow Times cikke szerint az sem kizárt, hogy Lukasenko hamarosan hivatalos meghívót kap a Vatikánba, ahol már 2009 óta nem járt.
Kép: Alekszandr Lukasenko és Pietro Parolin Minszkben, 2015.03.13. (Europress/AFP)