1860. november 6-án Abraham Lincoln lett az USA első republikánus elnöke
1809. február 12-én született a Kentucky állambeli Hodgenville-ben. 1816-ban a család Indiana államba költözött, majd 1830-ban Illinois-ban telepedett le. 1832-ben önkéntesként harcolt az őslakosok ellen. A politikai ambíciókat is dédelgető ifjú 1837-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet, s praktizálni kezdett. Már ekkor köztudott volt róla, hogy a helyi többséggel szemben ellenzi a rabszolgatartás “szent jogát” és attól sem tartott, hogy a “felszabadított szerecsenek elözönlik északot”. Hét évet töltött az Illinois-i parlamentben, majd 1847-ben egyetlen whig képviselőként bekerült a washingtoni törvényhozásba.
1858-ban ringbe szállt a szenátorságért, s bár alulmaradt, nyilvános szereplései révén országosan ismert lett. 1860-ban ő lett a frissen alakult Republikánus Párt elnökjelöltje: amíg a lényegesen nagyobb támogatottsággal rendelkező William Henry Seward hívei a városban parádéztak, Lincoln emberei elfoglalták az első nyilvános konvenciónak helyet adó terem összes helyét. Lincoln a kampányban megnövesztette szakállát, mert hívei szerint a nyakigláb, hosszú karú ügyvéd így jóval méltóságteljesebb benyomást keltett. Ezért-e vagy sem, de 1860. november 6-án megnyerte a választást, és első republikánusként beköltözhetett a Fehér Házba.
Megválasztása előrevetítette a polgárháború rémét, hiszen Lincoln pályafutása során végig élesen ellenezte a rabszolgaságot. Nem pusztán elvi és erkölcsi alapon, hanem józan megfontolásból is: felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagytömegű, ingyenes élőmunka alkalmazása. Néhány déli gyökerében akarta elfojtani a bajt: 1861 februárjában merényletet kíséreltek meg a Lincolnt beiktatására szállító vonat ellen, ám a tervet idejében leleplezte Allan Pinkerton, az első modern detektív. Az elnök így baj nélkül megérkezett és 1861. március 4-én beiktatták hivatalába. Az idők változását jelezte, hogy Lincolnnak – elsőként az elnökök sorában – immár valódi katonai védelme, nem pedig jelképes kísérete volt.
Egy héttel később az elszakadásra készülő déli államok megalakították a Konföderációt, csapataik 1861. április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt – kitört az 1865-ig tartó polgárháború. A véres harcok közepette Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott: 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamációt, amely mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. (A rabszolgaság teljes eltörlését csak az alkotmány 1865-ben elfogadott 13. kiegészítése mondta ki.) A polgárháború tovább folyt, Lincoln sikerrel akadályozta meg az európai hatalmak beavatkozását, s a küzdelem végül az északiak győzelmével ért véget.
Lincolnt időközben 1864-ben újraválasztották, de politikai, katonai és erkölcsi győzelmének nem sokáig örülhetett. Hiába akart nagylelkű és megbocsátó lenni a vesztesekkel, azok bosszút álltak rajta. 1865. március 4-én újra beiktatták hivatalába, ez volt az első ünnepség, amelyre színes bőrű vendégeket is meghívtak. Egy hónappal később, 1865. április 14-én este a washingtoni Ford színház páholyában rásütötte pisztolyát egy John Wilkes Booth nevű, a déliek ügyével szimpatizáló színész. Az elnök másnap reggel nyolc órakor belehalt sebébe, merénylőjét tizenegy nappal később menekülés közben lelőtték.