Kanadáról valahogy úgy tartjuk, hogy olyan nagyon északi hely, ködös, hideg, ahol folyamatosan hó van. Akkor, ha Halifaxban tengert nézek, biztos Norvégia van szemben ugye? Hát nem. Dél- Franciaország kedves mediterrán vidéke. Egészen pontosan Bordeaux, amit azért hagyományosan nem tartunk valami nagyon északi helynek. Kicsit tovább menve pedig Belgrád, majd jó sokkal keletebbre a nyáron tikkasztóan forró, télen fagyos Góbi sivatag. Montreal szinte pontosan egy magasságban van Velencével. Úgyhogy akármilyen előítéleteink is voltak Kanadával kapcsolatban, jobb, ha azonnal félretesszük őket. Innen már helyből gyanús lehet Boston vagy éppen New York helyzete is. A Nagy Almát valamiféle meglehetősen mérsékelt övi városnak látjuk, amolyan hűvös észak-európai látszata van innen jó messziről. Nos Bostonból keletre tekintve, ha elég jó lenne a szemünk (nagyon jó) és tudná követni a Föld görbületét (amit ugye nem tud), akkor Észak-Spanyolország partjait látnánk meg nagyjából La Coruna magasságában. (Szófiáig vagy a közép-ázsiai Nukuszig már biztos nem látnánk el.) A Szabadság szobor pedig körülbelül a lisszaboni Felfedezések emlékművével néz (nem csak szimbolikusan) farkasszemet. (Egyébként meg kissé távolabb ott van a képben Baku vagy Phenjan is.) Nézzük meg egy kicsit a másik oldalt: Los Angeles délszaki hangulatával szemben vajon mi lehet Ázsiában? Bali? Nem! Hiroshima. Valójában Japán is sokkal délebbre van, mint hinnénk. Az óvilágban ebben a magasságban már Afrika van, Rabat, Marokkó fővárosa vagy a libanoni Bejrút. Ha pedig még délebbre nézünk, azon azért már nem lepődünk meg, hogy Tampából nyugatra tekintve a Kanári-szigeteket látnánk, Miamiból pedig – ha éppen nem Kuba felé nézünk – a Szaharát.