Joggal kérdezik, mi köze van egy brazil acélgyári munkásnak ahhoz, hogy a Fed közölte, november elsejével befejezi pénzügyi lazítási programját. Na bumm, és akkor mi van? Nos az van, hogy éppen Brazília a jó példa, mert a feltörekvő gazdaságú országok egyikeként haszonélvezője volt a Fed programjának. Ne gondoljunk valami jótékonysági akcióra, a Fed nem a Vöröskereszt, hanem az amerikai gazdaság érdekeit kíméletlenül érvényesítő szervezet. Amely 2012 szeptemberében azért indította el a QE betűnévvel emlegetett programot, hogy alacsonyan tartsa a kamatot, és ezáltal elérje, hogy a befektetők ne a bankokban tartsák a pénzüket, mert ott alig kapnak érte valamit, hanem inkább fektessék be a gazdaságba a nagyobb haszon reményében. Ők is jól járnak, a gazdaság is erősödik.
Az alacsony kamatszintet úgy lehetett biztosítani, hogy a Fed havonta 85 milliárd dollárért vett különböző államkötvényeket a világ minden tájáról, vagyis pénzbőséget generált. Ha van pénz, akkor a használatáért fizetendő kamat is alacsony. Ennek a politikának a feltörekvő országok komoly haszonélvezői voltak, olcsón tudtak pénzhez jutni a nemzetközi pénzpiacokon. A gond csak az, hogy ezzel a pénzzel nem mindig bántak okosan, így most, a pénzcsapok elzárásával bajban lehetnek. Azt pedig tudjuk, hogy a kormányok általában honnan szereznek pénzt, ha a külső piacok befagynak. A lakosságtól, adóemelések, megszorítások, fájdalmas strukturális reformok formájában.
Amerika, köszöni szépen, jól van. A gazdasági növekedés 3,5%-os, ami igencsak szép eredmény, különösen, ha összehasonlítjuk az eurozóna harmatosan teljesítő országaival, amelyek egy helyben topognak. Most mindenki arra vár, hogy a Fed mikor indítja el a kamatemelési ciklust, amivel megfordítja a korábban a fejlődő országokban irányuló tőkemozgási folyamatot. Mert a befektetők azért a haszon mellett a biztonságot is kedvelik, és egy erősödő gazdaságú, dinamikusan fejlődő Egyesült Államok vonzóbb terep a számukra, mint például a bizonytalan Oroszország, vagy éppen Brazília, amelynek újraválasztott baloldali elnökének komoly csatát kell vívnia, ha el akarja nyerni az üzleti körök és befektetők bizalmát. Anélkül ugyanis nincs fejlődés és a brazil acélmunkás örülhet, ha az állása megmarad. Legfeljebb abban bízhat, hogy a lefelé csúszó energiarák javítják a brazil gazdaság teljesítményét. De ez már egy másik történet.