Egyelőre nem egyértelmű a válasz. Korábban azt gondolták, hogy pont ez a generáció lesz az, amelyik visszatér a természetközeli, szellős várkoskákhoz, hiszen a technológiának köszönhetően egyre kevésbé számít az, hogy az ember hol él. A szélessávú internetelérésnek köszönhetően igazán nem kell aggódni amiatt, hogy a munkavállaló nincs a munkahelyén, távmunkával, interneten egyre több munka végezhető. A kapcsolattartásra eszközök egyész hada áll rendelkezésre. Ennek ellenére pont egy ellenkező irányú tendenciát figyelhetünk meg: bár valamennyire nő a generáció tagjainak száma a kisvárosokban és vidéken, szinte semmi ahhoz képest, amilyen ütemben költöznek be a nagyvárosokba és azok vonzáskörzetébe.
Utólag részben annak tudható be a jelenség, hogy amíg a generáció felnőtt, nagy részük bezárva érezte magát a kisvárosi életformába, ahonnan minden erejükkel ki akartak törni. Íme az eredmény: a tinédzserkori elégedetlenség a vidéki élettel odáig vezetett, hogy midnenekelőtt menekülni akarnak.
Ezen még az sem segít, hogy jelentős különbség van a nagyobb – 50 ezer fő feletti – és kisebb települések, városok lakásárai és bérleti díjai között. Egy olyan kisvárosban, mint a Maryland állambeli Cambridge nagyjából 160 ezer dollár (kb. 35-40 millió forint) körül találunk megfelelő otthont, de havi 1200 dollárért (nagyjából 300 ezer forint) akár egy 150 négyzetméteres házat is bérelhetünk. Azonban azokban a városokban, ahova a tipikus Y generációs megy élni, ennek akár a többszörösét is ki kell fizetniük. Átlagban olyan 400 ezer dollár értékben vásároltak házakat, ami átszámítva majdnem 100 millió forint. Egyértelmű tehát, hogy nem az alacsony ár az elsődleges szempont. Úgy tűnik, hogy a kisvárosok kénytelenek lesznek megküzdeni minden egyes lakosért. A szakértők szerint elsősorban arra lenne szükség, hogy urbánusabbá tegyék őket. Fontos lenne a nagyvárosokéhoz hasonló centrumokat kialakítani, ami a megkérdezettek szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy élhető legyen egy adott régió. Önmagában persze ez sem megoldás, hiszen elengedhetetlen, hogy megfelelő munkalehetőségeket nyújtson a helyszín.
Végtére is úgy tűnik, hogy elsősorban azért költöznek be a városokba, mert egyszerűen megtehetik. Mint látható, a pénz nem igazán akadály, nekik pedig megéri, hogy a nyüzsgő, éjjel-nappal élő városokban éljenek, így aztán eszükbe sem jutnak az apró települések és a vidéki nyugalom. Legalábbis egyelőre. Ki tudja, talán, ha megöregednek…