Sokat nyomott a latban az, hogy jóval kevesebben dolgoztak a börtönben, mint amennyi szükséges lett volna ennyi ember ellenőrzéséhez, illetve a helyhiány következtében képtelenek voltak elkülöníteni a nem erőszakos bűncselekményekért bekerült rabokat az agresszív, súlyosabb bűnökkel vádoltaktól.
Sőt, mint később kiderült, több börtönőr is kifejezte aggodalmait egy lehetséges lázadással kapcsolatban, de ezeket a jelentéseket figyelmen kívül hagyta az akkori vezetés.
A felfordulás akkor vette kezdetét, amikor egy nagy csoport rabot vezettek át az egyik épületen. Valaki megtámadta az őket felügyelő őrök egyikét, ami hamar káoszhoz vezetett és a rabok legyűrték a néhány hozzájuk kivezényelt őrt, akik közül nyolcat foglyul is ejtettek, majd több helyen tüzet gyújtottak. Még aznap több száz rendőr lépett a börtön területére és kiszabadították a túszul ejtett őröket, de ez sem vetett véget az eseményeknek.
A lázadásnak végül három nappal később lett vége, amikor egy újabb rendőri alakulat szállta meg az addigra félig tönkretett börtönt. Körülbelül reggel 9-re már minden rab megadta magát a helyi erőknek.
Miután sikerült irányításuk alá venni a helyzetet, az intézményt irányító vezetők majdnem 900 rab azonnali áthelyezéséről döntöttek. A lázadást követően, az állam több millió dollárt volt kénytelen költeni a börtön rendbehozatalára.