Az eljárás során elkülönített cellákba vagy körletekbe helyezték a feketéket, fehéreket, mexikóiakat, ázsiaiakat. A 21 oldalas javaslat ennek akar véget vetni és arról rendelkezik, hogy a börtönökben előforduló elzárások során nem lehet faji alapon különválasztani a rabokat. Így mostantól azt a logikus módszert kénytelenek alkalmazni, amelyben azon rabokat különítik el, akik ugyanazon helyszínen voltak vagy – amennyiben szükséges – egyesével zárják el a veszélyes fegyenceket. Az eddig hatályban lévő szabályok alatt működő faji alapú különválasztás ugyanis alkotmánysértő volt, amely szerint ugyanolyan bánásmódban kell részesülnie mindenkinek. Továbbá sikerült elérni azt is, hogy amikor 14 napnál tovább tart a börtön lezárása és a rabok különválasztása, lehetőséget adnak a fegyenceknek a szabadtéri testmozgásra.
Az Egyesült Államokban nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas a börtönlakók aránya – a világ összes börtöntöltelékének egy negyede Észak-Amerikában él. A börtönökben sajátos szabályok uralkodnak, és jelen vannak a “szabad világ” bandái, bűnszervezetei is. Ezek igen gyakran maguk is származás szerint külnülnek el. A latin-amerikai rabok jelentős részt maguk is a Mara vagy valamelyik mexikó drogkartell emberei, akik a bandaháborút folytatják a börtön falai közt is. A fehér rabok között sokan olyan motoros bandák tagjai, amelyek nyíltan szimaptizálnak a fehér felsőbbrendűséget valló szélsőséges csoportokkal. A feketék pedig a többségében afroamerikai utcai bandákhoz húznak. A börtönökben jelentkező faji elkülönítés – érvelnek a támogatói – valójában éppen a lázadások, bandaháborúk megelőzését szolgálja. Ellenzői pedig azt hozzák fel érvként, hogy így azok is a szervezett bűnözői csoportok befolyása alá kerülhetnek, akik eddig nem voltak velük kapcsolatban – amúgy pedig az elkülönítés az alkotmány alapelveit sérti.