1961. október 21-én halt meg Jack Kerouac, amerikai író, akit Úton című regénye tett híressé
Jack Kerouac az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett. Gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.
Fő műve az Úton. A regény körül, amely azóta is a csavargók, hobók, az utazás kedvéért utazók, a rockerek, a szabad lelkek bibliája. Már keletkezése idején legendák alakultak ki. Köztudott, hogy Kerouac, aki a 40-es években végigkóborolta egész Amerikát, úgy írta meg a művet, hogy “végtelenített” egymáshoz ragasztott papírokra írta le “lélegzésszerű” gondolatait, hogy azokat ne kelljen megszakítani. A regény fogadtatása nem volt egyértelmű: a hipsterek, azok a fiatalok, akik torkig voltak a háború utáni amerikai társadalom konformista, konvencionális és konfekcionált életformájával, próféciaként fogadták az író szavait. A korabeli hivatalos kritika viszont a fiatalság felnőttellenes forrongásának és hedonizmusának szélsőséges kifejezőjeként utasította el.
A regény cselekménye roppant egyszerű: Sal Paradise, Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben vége-sincs beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a “ma itt, holnap ott” állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza, epizódokra széthulló szerkezetét.
Valójában azonban az út, az állandó “úton levés” az atomernyő alatti élet jelképe, a vándorlás maga a cél, s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét. A regény minden szociológiai tanulmánynál pontosabb látleletet ad erről az életformáról, s arról a folyamatról, ahogy ezek az értelmes, jobb sorsra méltó fiatalok lelkesen és megszállottan elfogyasztják életüket az ivászat és kábítószerek forgatagában. Ginsberg mondta róla: Jack csak szerelemből, az élet, a visszafojtatlan lélegzés iránti szerelemből tudott írni. Az Úton sikerét soha nem tudta többé elérni. Élete utolsó évtizedében a zen-buddhizmus és az alkoholizmusba torkolló depresszió között vergődött, miközben a kor legjobb fiatal művészei, köztük Jim Morrison, Neil Young, Kris Kristofferson, belőle merítettek ihletet.
Foto: Europress/ AFP