1964 novemberében, szinte napra öven évvel ezelőtt a New York Times egy kis esszét kért a kor legünnepeltebb scinence fiction írójától, Isaac Asimovtól. Biztosak voltak benne, hogy ha valaki, hát ő meg tudja jósolni, milyen lesz az élet ötven év múlva. Akkor ez beláthatatlan távolságnak látszott – ne feledjük, abban a korszakban járunk, amikor még a legkisebb számítógép is szobányi volt, a zenét szalagos magnóról játszották, és ember sem járt még az űrben. A Business Insider most előkereste az interjút és megnézte, hogy mennyi vált be belőle.
Az emberiség egyre inkább visszavonul a természetből, hogy olyan környezetet teremtsen, amely inkább megfelel neki.
Inkább az ellenkezője az igaz. A zöld mozgalmak, a fenntartható fejlődés hívei egyre inkább a túlzott környezeti terhelés visszaszorítását, a természethez való visszatérést hirdetik. A „magunknak teremtett világ” inkább a virtuális valóságban jelenik meg – ott viszont egyre markánsabban.
A konyhai gépek maguk elkészítik az ételeinket.
Az első 3d nyomtatóval készült ételek már elkészültek, és elfogyasztották az első teljesen szintetikus húsból készült hamburgert is. A Soylent, egy teljesen mesterséges alapanyagokból összeállított ételhelyettesítő Kaliforniában már népszerű. Ez azonban egyelőre inkább csak kísérlet, és kétséges, hogy tényleg rákapnak-e az emberek.
A robotok még nem lesznek sem jók, sem általánosan elterjedtek 2014-ben, de már mindenképpen rendelkezésre fognak állni.
Robotok, ha nem is olyanok, mint ahogy a sci-fikben láttuk, már kétségtelenül vannak. Japánban a robotkutya ma már majdnem olyan gyakori háziállat, mint a valódi. Az ipari robotok pedig egészen elterjedtek. Egy átlagos (nem japán) háztartás viszont legfeljebb egy elég butuska robotporszívóval rendelkezik.
Nagy erőfeszítéseket tesznek majd arra, hogy „robot-aggyal” rendelkező járműveket építsenek, amelyek képesek jelentős távolságokat megtenni anélkül, hogy a lassú emberi reflexekre hagyatkoznának.
Ez teljes mértékben bevált: a repülőgépeket ma már nagyobb részt a robotpilóták vezérlik, a modernebb városi vasúti rendszerekben vezető nélküli metrók futnak, és a Google hamarosan forgalomba is hozza a vezető nélküli gépkocsit (a próbafutásokon már túlvan).
A kommunikáció vizuális lesz – látni is fogjuk azt, akivel telefonálunk. A képernyőt viszont nem csak telefonálásra használjuk majd, hanem arra is, hogy dokumentumokat tanulmányozzunk, fényképeket nézzünk, vagy hogy könyvekből olvassunk részleteket.
A jóslat első része igaz is, meg nem is. A videótelefonálás, mint lehetőség régóta rendelkezésre áll, az emberek viszont alig élnek vele. A Skype-on történő kommunikáció jelentős része is hanghívás. A másik része viszont igazabb már nem is lehetne – kevesen írták le ennyire korán, ilyen pontosan, hogy mire is használjuk majd az internetet.
2014-ben a világ népessége minden valószínűség szerint eléri a 6 és fél milliárdot, az Egyesült Államoké a 350 milliót.
A világ népessége már jóval 7 milliárd felett van, az Egyesült Államoké viszont még a 320-at sem érte el. A fejlett világ sokkal lassabban növekszik, mint a hatvanas években, a baby boom nemzedék idején hitték, a fejletlen viszont sokkal gyorsabban.
2014-re a rutinmunkák zömét már egyszerűbb lesz gépekre bízni. Az emberiség nagyobb része gépeket fog majd felügyelni.
Igaz is, meg nem is. A gyártás nagy része már valamilyen szinten gépesítve van, de sokszor a betanított, fizikai munka még olcsóbb, egyszerűbb, mint az automatizálás. Amíg Ázsiában szinte korlátlan számban rendelkezésre áll az olcsó munkaerő, addig ez így is marad.