Blaskó Béla néven, 1882-ben született Lugos városában. A színész egy tehetős bankárcsalád negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot, ám idejekorán elszakadt a szülői háztól: Blaskó 12 esztendős korában elszökött otthonról, és kezdetben bányamunkásként tengette életét, majd a színpadon próbált szerencsét. A fiatalember első jelentős közönségsikerét Szabadkán aratta, majd Temesváron és Debrecenben is megfordult, mígnem 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. Blaskó pályája innentől felfelé ívelt, ugyanis egy évvel később már a fővárosi közönség előtt játszhatott, majd 1913-ban felvételt nyert a budapesti Nemzeti Színházhoz. Az első világháború kitörése után a férfi önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett az orosz frontra, ahol többször is megsebesült, így hazatérésekor kitüntetésben részesült.
A leszerelés után Blaskó művészi karrierje ígéretesen alakult, ugyanis színházi fellépései mellett 1917-től – Olt Arisztid művésznéven – több filmben is szerepet kapott, 1918–19 politikai viharai azonban derékba törték magyarországi pályafutását. Blaskó Béla a Tanácsköztársaság idején aktív szerepet vállalt a színészek szakszervezetének megalapításában, ezért a kommunisták bukása után elveszítette munkáját, és emigrációba kényszerült. Blaskó egy kereskedőhajó gépészeként jutott el 1920 decemberében New Orleans városába, majd a New York közelében fekvő Ellis-szigetre utazott, és – az előírásoknak megfelelően – letelepedési engedélyt kért az amerikai kormánytól.
Az Egyesült Államokban Blaskó Béla saját társulatot alapított a tengerentúlra emigrált magyar művészek bevonásával, ám a sikeres turnéknak köszönhetően a színész hamarosan az amerikai producerek látókörébe került. A néma parancs (1923) című filmben debütált sikerrel az amerikai mozikban; ekkor vette fel a Lugosi Béla művésznevet, melyet néhány éven belül az egész világ megismert.
Lugosi diadalmenete 1927 nyarán kezdődött, amikor a Broadway-n műsorra tűzték Bram Stoker Drakula című regényének színpadi változatát, mely a magyar színész főszereplésével összesen 261 előadást ért meg. A rémtörténet sikerének köszönhetően hamarosan Hollywood is felfedezte magának Lugosi Bélát: a Universal Pictures szerződést ajánlott a férfinak, aki 1931-ben a filmvásznon is magára öltötte Drakula híres köpenyét. A színész ekkor állt pályafutása csúcspontján, ugyanis robusztus alkatával, mély hangjával és jellegzetes akcentusával valósággal megigézte közönségét. Lugosi kiváló alakításával évtizedekre meghatározta Drakula karakterét, és egyúttal arra késztette a későbbi színészgenerációkat, hogy a vérszomjas gróf szerepében sok szempontból az ő játékát imitálják.
A Drakulának köszönhetően Lugosi a horror műfajának ünnepelt sztárja lett: a következő években valósággal elárasztották szerepajánlatokkal, új filmjei – például A Morgue utcai gyilkosságok (1932), a Fehér zombi (1932), vagy A holló (1935) – pedig tovább növelték népszerűségét. A színész 1949-ben a televízióban is bemutatkozhatott, első világháborús sebesülése miatt azonban ekkorra már a fájdalomcsillapítók és a morfium rabjává vált, ezért karrierje hanyatlásnak indult.
1956. augusztus 16-án szívrohamban elhunyt. A legendás színészt Culver City temetőjében, a Drakulából jól ismert fekete köpenyében helyezték végső nyugalomra.
(fotó:Europress/Getty Images)