Egyelőre nincs tökéletes magyar megfelelője a bully és a bullying szavaknak, az iskolai terrorizálás és a megfélemlítés pedig kissé erőltetettnek és pontatlannak hangzanak, így a cikk során maradnék a bullynál. A dologra végtelenül fontos lenne odafigyelni itthon is, de erre is, mint annyi minden másra, várnunk kell még néhány évet.
Az Egyesült Államokban az ezredforduló környékén vált központi témává a bullying és annak megfékezése, a technológia fejlődése pedig úgy tűnik, nem sokat segített a helyzeten, talán inkább rontott. Annyi biztos, hogy ennek köszönhetően létrejött egy újabb szakszó: a cyberbullying.
Jim Bisenius az egyik fontos figura a történetben, ő ugyanis lassan 15 éve szakértője a témának. Előadásában megkéri a tornateremben ülő több száz gyereket, hogy emelje fel a kezét, aki volt már áldozata bullyingnak. Szinte kivétel nélkül a magasba lendülnek a kezek. Bisenius pedig elmondja, hogy mi az oka: “Azt adtátok neki, amit végig el akart érni: hogy féljetek, hogy ráfigyeljetek, hogy valamit átadjatok neki. Ne adjatok nekik támadási felületet.”
A felmérések szerint háromból egy amerikai gyerek szenved a bullying valamely fajtájától, a gimnazistáknak pedig 15%-át bántották már az interneten valahogy (cyberbullying).
A téma mostanra akkora figyelmet kapott, hogy az októbert kinevezték nemzeti bullying ellenes hónapnak. Az adatok szerint a helyzet egyre rosszabb, az már nem biztos, hogy csak egyre több információnk van a jelenségről vagy valóban nő a megfélemlítések száma.
Bisenius korcsoporttól függően változtat előadásain, de arról mindig beszél, hogy hogyan tudjuk elkerülni és ha ez nem sikerült, hogyan tudunk reagálni arra, ha bullying áldozatai lettünk. Sokszor eljátszik helyzeteket a tanárok segítségével és arra ösztönzi mind a diákokat, mind az iskolában dolgozókat, aktívan szólaljanak fel, ha azt látják, hogy valaki terrorizálás áldozata lett.
“Egy nagyon fontos különbség, ami mostanában jött létre az, hogy milyen közegen keresztül megy a bullying. Persze a jelenség elméleti háttere nem változott, de így hogy nem szükséges a fizikai közelség, lehet a Facebookon, az Instagramon vagy a Tumblren keresztül is csinálni, ezáltal a gyerekek napi 24 órában ki vannak téve a terrorizálásnak” – mondta el Bisenius.
Beszélt arról is, hogy nem szabad magunkat azzal áltatni, hogy a jelenséget mint olyat meg lehet szüntetni. Véleménye szerint része az emberi viselkedésnek és bár vannak módszerek, ahogy meg tudjuk magunkat védeni, teljes mértékben soha nem fog eltűnni.
“Amikor 90 évesek leszünk, akkor is fogunk találkozni ilyen emberekkel az öregek otthonában.”