1978. szeptember 17-én írták alá a Camp David-i egyezményt, a közel-keleti válság meghatározó megállapodását, melyben Izrael és Egyiptom amerikai közvetítéssel békét kötött.
Menahem Begin izraeli kormányfőt és Szadat egyiptomi államfőt Jimmy Carter amerikai elnök ültette tárgyalóasztalhoz 1978. szeptember 5-én a Washingtontól 80 kilométerre lévő Camp David-i elnöki rezidencián.
A különtárgyalások megkezdéséért az arab államok megszakították a kapcsolatot Egyiptommal, az Arab Liga még Kairó tagságát is felfüggesztette a szervezetben. A megbeszéléseket mind Izrael, mind Egyiptom többször ott akarta hagyni, a tárgyalások folytatásához mindannyiszor az amerikai elnök személyes közbelépésére volt szükség.
Végül két megállapodást sikerült tető alá hozni: az első a Biztonsági Tanács határozatain alapuló békeszerződések aláírását irányozta elő, egy igazságos, átfogó és tartós közel-keleti rendezést. Izrael és Egyiptom vállalta, hogy tartózkodik az erőszak alkalmazásától, és a vitás kérdések rendezésében a diplomáciai eszközöket részesíti előnyben.
A második megállapodásban a két állam fontos területi kérdéseket tárgyalt. A megállapodások értelmében Izrael feladta a Sínai-félszigetet Az engedmények ellenére az 1979-ben aláírt békeszerződés csak rövidtávon hozott fejlődést Izrael és Egyiptom, valamint az arab államok közötti kapcsolatban. A békekötés ellen mindkét oldal szélsőségesei elszánt harcot kezdtek. A Sínai-félszigetről való visszavonulás utolsó szakaszában izraeli telepesek súlyos összecsapásokat kezdeményeztek az egyiptomi katonákkal, az egyiptomi szélsőségesek pedig 1981 októberében egy kairói katonai parádén meggyilkolták Anvar Szadatot.
Bár a Camp David-i egyezményekért az izraeli miniszterelnököt és az egyiptomi elnököt 1978-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, s a két ország között javult a viszony, ebben gyökeres áttörés nem következett be.