Kevéssé ismert tény, hogy az Egyesült Államoknak nincs és soha nem is volt de jure, vagyis jog szerinti hivatalos nyelve.
Meg nem nevezett, azaz de facto hivatalos nyelve azonban van, ami természetesen az angol. Ezen a nyelven íródnak a szövetségi szintű törvények, ahogy már az USA alkotmánya is ezen a nyelven íródott az ország alapításakor. Az angolt ráadásul a lakosság 96 százaléka jól vagy nagyon jól beszéli, ennek ellenére 80 millió amerikainak nem angol az anyanyelve és nem is angolul beszél otthon. Az Egyesült Államok különleges nyelvi változatossága pont a bevándorlásnak köszönhető. A legutolsó felmérés szerint az országban 337 nyelvet beszélnek, ezek közül 176 őshonos amerikai indián nyelv.
Az 50 állam közül 28 az angolt nyilvánította hivatalos nyelvvé, 22-ben pedig nincs hivatalos nyelv.
Szinte mindenhol a spanyol áll az élen, csupán a „legészakkeletibb” államokban, illetve Louisianában a francia, Észak-Dakotában pedig a német. Egyedül Alaszkában követi közvetlenül az angolt egy őshonos nyelv, a jupik.
A kérdés az, hogy melyek a leggyakoribb nyelvek, ha az angol mellett a spanyolt is figyelmen kívül hagyjuk?
A francia több keleti parti államban, illetve a Lousianával szomszédos Mississippiben is népszerű, Floridában pedig a francia alapú kreol követi a spanyolt. Még több államban áll a második-harmadik helyen a német: elsősorban a kontinens belsejében. Az európai nyelvek közül még az olasz és a portugál bukkan fel, mindkettő a keleti parton; a lengyel Illinois-ban, illetve az orosz Oregonban. Több helyen őshonos nyelv áll a harmadik helyen: Arizonában és Új-Mexikóban a navahó, Dél-Dakotában pedig a dakota. Michiganben az arab követi a spanyolt, a többi államban viszont valamilyen kelet-ázsiai nyelv: a vietnami, a kínai (mandarin?), a koreai, illetve a tagalog.